Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
"Én egész népemet fogom..." - 1. Dr. Tóth Béla: Negyven év: honismerettel az emberközpontú közművelődésért
adott volt. Az egyre komolyabb - országosan is jelentkező - gazdasági problémák azonban gátat szabtak a kísérlet bevezetésének. Az egyetemi oktatás mellett törekvéseim másik útját jelentette az, hogy ismét próbálkoztam: amit nem sikerült megvalósítani a megyei tanácson, hátha sikerül magán kezdeményezésként elindítani. A Hazafias Népfront Megyei Bizottságához fordultam elképzelésemmel, ahol ugyancsak nagyszerű munkatársak dolgoztak. Albert Bélámé, Milbik Éva voltak a leginkább segítségemre abban, hogy elkezdhessem életem egyik legnagyobb sikerét hozó, és a legtágabb értelemben vett honismereti munkát segítő tevékenységemet. Az elképzelés lényege az volt, hogy minden a megyében lévő 2000 lakos alatti kistelepülést keressünk meg és olyan mozgalmat indítsunk segítségükkel, amelyben mindenki bemutathatja a falu szellemi és tárgyi értékeit, gyűjtő munkát végezhetnek pl. a népi ember- és állatgyógyászatról, szerepeltethetik a falu verselgető, Írogató embereit, az asszonyok bemutathatják sütő-, főző tudományukat, összegyűjthetik meséiket, dalaikat, színpadra vihetik ezeket és mindent-mindent előbányászhatnak a falu múltjából, amelyről azt gondolják, hogy ez az ő kincsük, az ő tudományuk, ez az, amivel dicsekedhetnek. A kezdeményezésnek a Hortobágytól a Sárrétig elnevezést adtuk, utalva ezzel a megye legnagyobb tájegységeire. Elképzelésünkkel megkerestünk mindenkit, és érdekes: ami néhány évvel korábban még süket fülekre talált, ahhoz nemcsak erkölcsi, de anyagi támogatást is adtak a megkeresett szervezetek. így lett a Népfront mellett rendezője a programnak a Megyei Tanács, a Megyei KISZ Bizottság, a Megyei Művelődési Központ, a Megyei Múzeumok Igazgatósága, stb. Több mint 30 község vállalta örömmel a bemutatkozást és késő ősztől tavaszig készülődtek a bemutatkozásra. Ezekben a falvakban legtöbbször nem volt népművelő, de ha volt is, nemegyszer a községi tanács egyik dolgozója, máshol az állatorvos, a harmadik helyen a helytörténeti gyűjtemény vezetője, több településen pedig valamelyik pedagógus, könyvtáros állt a szervezők élére. 25 évvel az események után is csak azt tudom mondani, csak úgy tudok visszaemlékezni, hogy fantasztikusan jó dolgot valósítottunk meg. A Megyei (Déri) Múzeum Varga Gyula lelkes támogatásával, több tucat értékes pályázati anyagot gyűjtött be a résztvevőktől, a balmazújvárosi hely- történeti gyűjtemény vezetője, Vajda Mária olyan lakodalmast állított színpadra, amely nemcsak tartalmában volt kitűnő, de a néprajzos kollegák is „mind a tíz ujjúkat megnyalták” a bemutató után. De soha nem fogom elfelejteni az újszentmargitai Török nénit, aki nyolcvan 234
