Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)

"Én egész népemet fogom..." - 1. Dr. Tóth Béla: Negyven év: honismerettel az emberközpontú közművelődésért

gondolni erre a számomra azóta is csak hasznot hozó - személyemet büntetni akaró — döntésre. Azért vagyok hálás, mert úgy hiszem 40 évvel a történések után is, hogy mindent, ami jó velem a későbbiekben a szakmában történt, azt ennek a városnak és a művelődési ház és a művelődési osztály emberségből, szakismeretből kitűnőre vizsgázó munkatársainak köszönhetem. Soha, egyetlen egyszer fel nem emlegették, hogy mi okból is kerültem a társaságukba, azonnal megbíztak bennem és feladatok sokaságával láttak el.

Igazgatóm, Tasi Miklós, - amúgy pedagógus, - a kölcsönös ismerkedés után kb. egy hónap múlva azt mondta: itt van ez a kerékpár, ülj rá, és járd be vele a várost! Ismerkedj az emberekkel, beszélgessél velük, nézzél szét a bel- és külvárosban egyaránt, és ha majd végeztél, számolj be tapasztalataidról. Életre szóló muníciót kaptam ez alatt az egy hónap alatt. Ez volt az első igazi honismeret számomra. A hatalmas kiterjedésű városnak ekkor még csak egy kisebb része volt az idegen- forgalom „markában”, a nagyobb rész hatalmasan elterülő, igazi cívis város volt a Hortobágy szélén: hatalmas templommal, masszív, erőt és jómódot sugárzó házakkal, a kétkezi földműves munkától cserzett arcokkal. Ahol beszélgető embereket láttam közéjük elegyedtem, ahol pádon ülő, a szeptemberi napsütésben is fekete kalapban, mellényben, görbe bottal az ölükben sütkérező tömött ősz bajuszt viselő és hosszú szárú pipából füstöt eregető gazdaembereket láttam, melléjük telepedtem és bekapcsolódtam a beszélgetésükbe. Az akkor még - hallgatólagosan tudomásul véve, de az 1948-as betiltás után 16 évvel is - működő Bocskai olvasókör rendezvényeire is be-benyitottam; ismerkedtem a Juhász Imre tanár úr által létrehozott helytörténeti múzeum kincseivel, a Szoboszlóhoz tartozó, de már a Hortobágy peremén elterülő Angyalháza puszta tanyasi iskolájában ismeretterjesztő előadásra ösz- szegyűlt pásztoremberekkel, az általános iskola és a gimnázium tanáraival, diákjaival. Különösen Barbócz László gimnáziumi igazgatóhelyettes és Úr Attila akkori városi KISZ titkár, Márton József és Cs Nagy Zoltán tanácsi művelődési dolgozók támogatása jelentett hatalmas segítséget. Minden, amit később, 3-4 év múlva, már mint az intézmény vezetője elkezdtem, és megvalósítottam, ennek az időszaknak és ezeknek az embereknek köszönhettem, illetve az ekkori élmények, ismeretek, tapasztalatok feldolgozásának. így indult „élőben” népművelési és honismereti munkám. Megelégedetten állapíthatom meg: nagyszerű útravalót kaptam.

Már ekkor motoszkált bennem a gondolat, hogy szép-szép az amit a

228