Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
Sánta Sándorné: Polgári példa a közművelődés pedagógia szolgálatáról
lános iskolások, ipari iskolások, gimnazisták, levelező oktatásban résztvevők, KISZ alapszervezetek, szocialista brigádok és különböző vetélkedők tagjai számára. A téma a könyvtárba való beiratkozástól, majd a könyvek elrendezésének felismerésétől, a betűrendes: szerzői, cím, sorozat, valamint tárgyszó és szakkatalógusokban való eligazodástól a különböző szempontok alapján való keresésig terjedt. Természetesen az életkori sajátosságoknak megfelelően. Aztán szó volt magáról a könyvről, mint dokumentumról, a fajtáiról /lexikonok, enciklopé-diák, ismeretterjesztő, szépirodalom, útleírás, stb./, részeiről, az írás kialakulásáról, a könyvnyomtatásról, de a könyvtárba járó folyóiratokról is. A tematika bővülése miatt egy-egy csoport több órán is részt vett. A könyvtárhasználati órákat általában a könyvtárosok tartották. Módszerük az előadás, az irányított beszélgetés, a gyakorlati foglalkozás, a vetélkedő és a játék volt. Ebben az időszakban kezdődött a különböző tanórák könyvtárban való megtartása „könyvtári órák” címmel. Az ilyen könyvtári /irodalom, történelem, földrajz, kémia, biológia, fizika, matematika, rajz, ének, osztályfőnöki, stb./ órákon a szaktanár vezetésével feltérképezték a tanulók a tudományterület ismereteit tartalmazó és a könyvtárban megtalálható dokumentumokat (könyv, dia, hanglemez, folyóirat). Irodalomkutatásokat végeztek különböző témakörökben. Tanultak lexikonhasználatot, de elemeztek műalkotásokat és hallgattak zenét is. Könyvtári környezetben minden óra kicsit másabb színezetet kapott ; újszerűvé, érdekessé vált, és alapja lett a „többkönyvű” oktatásnak. Ezeket az órákat szaktanár tartotta, alkalmanként könyvtáros közreműködésével. A különböző „oIvasómozgalmak”fontos eszközei voltak az olvasóvá nevelésnek. Példaként említem a „Kell a jó könyv” olvasómozgalmat, melynek javasolt anyaga igen rangos irodalmat is tartalmazott a kortárs szovjet irodalom mellett. Ezeknek a fő szervezője mindenhol a könyvtáros volt. Az ő olvasottságán és ügybuzgalmán múlt, hogy az olvasók milyen százalékban kapcsolódtak be a mozgalomba, s az is, hogy az ajánlott irodalomból mit olvastak el. Polgáron a felmenő rendszerű országos, vagy megyei vetélkedőkbe elsősorban a gimnazisták, a KISZ alapszervezetek és a szocialista brigádok kapcsolódtak be. A „Ki tud többet a Szovjetunióról?” /Bulgáriáról, a VIT, stb.-ről/ vetélkedőkhöz a könyvtárosok könyvajánlásokat, bibliográfiákat készítettek, ankétokat szerveztek. 152