Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
Dr. Gerencsér Attila - Dr. Sári Mihály - Dr. Várhelyi Ilona: Ajánlás
mukkal, munkaformáikkal utalnak arra a közismert kényszerre, hogy ezeket is ideológiailag elfogadhatóvá kellett tenni. Ezért kialakult egy metakommunikáció, amely ma komikus túlbuzgólkodásnak hat, de bizonyos témákat csak így lehetett a pártkontrolion keresztülvinni. Ennek szembetűnő jegyeit láthatjuk az elméleti szakirodalomban is, de elsősorban az intézményi tervekben, koncepciókban, gyakorlati beszámolókban jellemző. Fontos gondolatok fogalmazódtak meg az 1972-es pártkongresszus és az azt feldolgozó szakmai fórumok ajánlásai kapcsán. Felismerték pl. a civil szervezetek hiányát. A civil szféra hiányát éppen a közművelődés volt hivatott pótolni. Lehetővé tették azok művelődést szolgáló változatainak élesztését. A közművelődés intézményei és szervezetei adták a keretét a közösségek spontán szerveződéseinek, amelyek az amatőr művészeti tevékenység vagy a klubszerű művelődési fonnák keretein belül teremtették meg a rendszerváltást követő civil szervezetek bázisát. Bizonyos kisközösségi fonnákat a párthatározatok is ajánlottak. Az 1976-ban kiadott Közművelődési Törvény nyomán megjelent ezen a szakterületen is a rendszerszemlélet. Az extenzív „nagytermes” szemlélet elavultságának tudata erre az időszakra már áthatotta a gyakorlatot, de az intenzív kisközösségi formák választéka még meglehetősen szűkös volt. A meghonosodott fonnai keretekbe azonban sokféle tevékenységet bele lehetett rejteni, olykor még a nemzetközi, „nyugati” fonnák meghonosításának kísérletei számára is teret biztosítottak. (Vö. az időszak több nagy művelődési mozgalmát és a bennük leképezett skandináv tanulóköri forma-kísérletet, mint pl. a Korunk Valósága harmadik tagozata keretében alakult és a magán- szerveződésű tanulókörök sokasága volt Hajdú-Bihar megyében 1980- tól néhány évig.) Ugyanekkor még a civil igények szerinti törekvéseket csak leginkább közművelődési kitérőkkel és lassan lehetett keresztülvinni. A kötetben több tanulmány hangsúlyosan kiemeli az időszak egyik legfontosabb művelődéspolitikai törekvését: az iskolarendszer és a közművelődés kapcsolatának fejlesztését, amely az élethosszig tartó intellektuális fejlesztés fontos lépcsője volt. Összességében tehát a kötetnek kettős szerepe van: egyrészt a választott aspektusból lokálisan áttekinti a korszakot, másrészt felhívja a figyelmet a megszakadt folyamatok folytatásának, összeépítésének fontosságára. A lokális nézőpont alkalmas arra is, hogy a társadalom 12
