Nagy Pál: Képes Krónika a magyar útilevelek, útlevelek három évszázados múltjából (1661-2000) - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 29. (Debrecen, 2006)

Úti okmányok, vámok, idegenrendészet szabályai 1000-1700. között A vizsgálódás tárgyává tett időszakot Szent István (1000-1038) fiához, Imre herceghez írt intelmeivel jellemezhetjük. Az idegenek és vendégek fogadásáról ezt ajánlotta: „A vendég és jövevény népekben oly nagy haszon vagyon, hogy a királyi méltóság érdem szerint nekik adhatja a hatodik helyet" „Mert a mind különb-különbféle tartományok széléről jönek a vendégek, különb-különbféle szót, és szokásokat, fegyvert és tudományt hoznak magokkal, ami mind a király udvarát ékesíti és teszi nagyságosabbá és igen megrettenti az idegeneknek magahitt szivőket" „Lám, gyönge és törékeny az egynyelvű és erkölcsű ország" „Ha valaki vendéget fogad magához jóakarattal és annak tisztességes tartásáról gondot visel, valameddig feltett szándéka szerint látja, ne hagyja el a vendég az ő gazdáját, se lakó szállást ne keressen másnál"

2 Az idegeneknek az országba történő belépésével, igazolásával foglalkozó első írásos emléket Szent László király (1077-1095) Dekrétumának első könyvében találjuk: „A teremtő Isten és a mi Urunk a megváltó Jézus Krisztus kegyelme velünk" „Az ő megtestesülésének 1092-ik esztendejének május hava húszadik napján lön szent zsinat Szabolcs városában melyet a nagyok nagy keresztyén hivők, László ül vala országának valamennyi főpapjaival és apáturunk és mind jobbágyainak, mind az egész papsága és nép jelenlétében. A mely szent zsinat szerze törvény szerint és dicséretesen ily végzéseket: A jövevény egyházi személyekről: Ha valamely jövevény egyházi személy az ő püspökének ajánló levele nélkül jövend e hazába, akkor törvénnyel avagy tanúvallás által kell meglátni, hogy nem talán barát vagy valami gyilkos legyen-e vagy micsoda szerzetnek vallja magát." * A Dekrétum második könyvében a következő fontos határrendészeti intézkedések találhatók: „A határvidék ispánjait, ha a király engedélye nélkül az ország határain túlról engednek lovakat vagy ökröket eladni, ispáni tisztségüktől meg kell fosztani. A határok őrzőit pedig akiket a nép nyelvén őröknek neveznek, ha ispánjuk engedélye nélkül ilyesmit megengednek, ha szegények szabadságukat veszítsék. Azok pedig, akik ezeknek az őröknek az élén állnak, ha ugyanezen bűnben