Nagy Pál: Képes Krónika a magyar útilevelek, útlevelek három évszázados múltjából (1661-2000) - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 29. (Debrecen, 2006)
A különböző helyi és országos rendeletek, amelyek az úti okmányok kiadását szabályozták rendkívül változatosságot mutattak. Az úti okmány megszerzésének folyamatát jól szemlélteti egy 1851-ből való kérelem és annak nyomán a kiadott korabeli „Útlevél" amelyet Szikszai Nagy István részére állítottak ki. A Hantháza településről való kérelmező részére a Kistelek településen vezetett jegyzőkönyvben 57. sorszám alatt iktatott kérelem alapján állították ki a 38. sorszámú, fél évig érvényes, kétnyelvű, részletes személyleírással ellátott „Utlevel"-et. 78 Az okmányokat, amely az idegenbeli szabad helyváltoztatás elengedhetetlen feltétele volt a főszolgabíró, vagy főjegyző aláírásával adták ki. A személlyel kapcsolatos garanciavállalás témái az idők folyamán egyre bővültek. Előbb csak egy-két konkrét személyiségjegyet szerepeltettek, később azonban egész kérdőív került kitöltésre. A szabályozás ezen, írásos formája egészen 1915-ig, a fényképes igazolvány megjelenéséig állt fenn.