Nagy Pál: Képes Krónika a magyar útilevelek, útlevelek három évszázados múltjából (1661-2000) - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 29. (Debrecen, 2006)

ságtól. Járványos betegségek idején az útlevélkérelmek teljesítését megtiltották. Az útlevél kiadásának általános feltételeit a helytartótanács szabályozta. A helyi önkormányzatok saját hatáskörben is hozhattak rendelkezéseket, melyeknek azonban összhangban kellett lennie a helytartótanácsi rendelettel. Utazási feltételek 1867-ig Az útlevél és úti okmányok 1723 és 1867 közötti történetének a bemutatásához előzményként a szatmári-béke megkötése utáni magyarországi állapotokra szükséges utalni: a közel két évszázados török pusztításra, a császári zsoldosok garázdálkodására, a népesség csökkenésére, a közlekedési akadályokra, a szárazföldi és vízi útvonalak elhanyagolt állapotára, a száz meg százféle belső vámra. A gyanús emberek, a koldusok, tolvajok, körözött gonosztevők, katonaszökevények kiszűrése, a fertőző betegségek terjedésének megakadályozása, a háborús időkben a kémek ellen való védekezés tették szükségessé, hogy a közlekedés szabadságát korlátozzák, és fokozottan ellenőrizzék. III. Károly és Mária Terézia korában olyan nagy számmal voltak az országban nincstelenek, minden létalaptól megfosztott emberek, hogy az államhatalomnak foglakoznia kellett ennek a kérdésnek a rendezésével. A biztos megélhetést nélkülözők tömege különböző elemekből tevődött össze: elszegényedett mesterek, állástalan mesterlegények, a szabad költözés alanyai, szökött jobbágyok, vándorló, kóbor cigányok, stb. A velük szemben követett eljárás az egész korszakban nagyjából azonos elveken nyugodott. Meg akarták akadályozni, hogy külföldről a gyanús elemek bejöhessenek az országba, továbbá az országban közlekedő emberek ellenőrzése megvalósuljon: engedéllyel rendelkezzenek, követeljék meg tőlük az útlevelet. Az országon belül az egyes törvényhatóságok, önkormányzatok, azaz a megyék, szabad királyi városok, kiváltságos kerületek közötti közlekedéshez is szükség volt útlevélre. Különbséget tettek a Magyarországról az osztrák örökös tartományokba, illetve az osztrák birodalmon túli területekre irányuló utazás között. Ennek megfelelően több országos kormányhatóság (Magyar Udvari Kancellária, Királyi Helytartótanács) illetve az önkormányzatok egyaránt adtak ki útleveleket és az útlevélre vonatkozó rendeleteket is saját hatáskörükben. Az idegenrendészettel kapcsolatos birodalmi szabályok szerint időszakonként általános vizsgálatot tartottak a megyékben és városokban. Előírták a törvényhatóságok számára saját rendeleteik ellenőrzését. A törvényhatóságok 1724, 1732, 1746, 1750, 1763, 1780. években kiadott központi rendeletek alapján ezekről a felülvizsgálatokról kötelesek voltak jelentést küldeni a helytartótanácshoz.