Nagy Pál: Képes Krónika a magyar útilevelek, útlevelek három évszázados múltjából (1661-2000) - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 29. (Debrecen, 2006)

Az 1956-os forradalom és az azt követő események után, az 1960. októberi párthatározat nyomán a kormány 10/1961. számú rendelete újra szabályozta az útlevelek kiadásának rendjét. A rendelet végrehajtásáról szóló 1/1961. (111.31.) BM számú rendelet állapította meg a részletes szabályokat és hatásköröket. Eszerint az útlevelek kiadására, az útlevél érvényességének meghoszszabbítására és kiterjesztésére, továbbá abban a változások bejegyzésére a Belügyminisztérium útlevélosztálya, más meghatározott esetekben a megyei rendőr főkapitányság jogosult (útlevéllap kiállítása a Szovjetunióba és népi demokratikus országokba). Az útlevelet egy erre a célra rendszeresített nyomtatványon (útlevélkérő lap), az abban megjelölt okiratok, illetőleg fényképek becsatolásával lehetett kérelmezni. Az úgynevezett világútlevéllel kapcsolatos tudnivalókat több szempontból kell megvizsgálni a kérelmezők úti céljától - nyugatra vagy kelet felé kívánt utazni - függően. A belügyminisztérium szervei a magyar állampolgárok részére a következő útleveleket állíthatták ki: a) magánútlevél b) szolgálati útlevél c) csoportos útlevél d) kivándorló útlevél e) személyi igazolvánnyal érvényes útlevéllap f) konzuli útlevél g) külföldön lakó magyar állampolgárok útlevele