Nagy Pál: Képes Krónika a magyar útilevelek, útlevelek három évszázados múltjából (1661-2000) - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 29. (Debrecen, 2006)

Az 1949 után kiadásra került útleveleken az 1949-ben elfogadott Alkotmányban leírt - „kétoldalt búzakoszorúval egybefogott világoskék mezőben kalapács és búzakalász, a mező felső részében a mezőre sugarakat bocsátó vörös csillag, alján redőzött piros-fehér-zöld színű szalag" formájú új címert alkalmazták. Az útlevélkiadás rendkívül szigorú szabályozásában, 1953-ban kisebb fokú enyhítés következett be, elsősorban azzal, hogy méltányossági alapon, rokonlátogatási céllal több engedélyt adtak ki, mint előtte. A minisztertanács 4342/1955. számú határozata alapján az állam vezető idegenforgalmi szervezete az IBUSZ is bekapcsolódhatott az útlevél és a vízumügyek intézésébe. Provizórium A 3240/1956. és a 3241/1956. sz. MT határozatok alapján a belügyminiszter 10-1070/1956. sz. utasítása bevezette a személyigazolvánnyal érvényes útlevéllapok vagy betétlapok használatát. A Szovjetunióba szóló útlevéllapokat, országos hatáskörrel a BM útlevélosztálya, a Bulgáriába, Csehszlovákiába, Lengyelországba és Romániába szólókat a BM megyei főosztályvezetői adták ki.

1 155 (Lásd 12. sz. melléklet, a 173. oldalon.)