Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nyakas Miklós: A hajdúvárosok és az országgyűlési képviseleti jog
96 Nyakas Miklós: A hajdúvárosok és az országgyűlési képviseleti jog mara számvevői osztálya hamarosan tervezetet dolgozott ki az összeírás módozataira én végrehajtására. A kamara kiküldöttei meg is jelentek kerületi közgyűlésen, ahol a vonatkozó hivatalos iratokat felolvasták, s azonnal hozzáfogtak az összeíráshoz. Ennek célja a hajdúvárosok rendszeres állami adó alá való vetése volt, s egyben megalapozta azt a kamarai függést, amely az egész 18. századon keresztül végighúzódott.8 Mindenekelőtt ez a tény - tehát a hajdúk állami adó alá való vetése és a kamarai függés - váltotta ki a hajdúk részéről azt a „sérel- mi” politikát, amelyet egészen 1848-ig folytattak, s amely azt célozta, hogy eredeti kiváltságaikat állítsák helyre. Mellékesen megjegyezhetjük, hogy 1702-es összeírás akár rosz- szabbul is végződhetett volna, hiszen a bihari „kishajdú” városokat az udvar ilyen összeírás után adományozta előbb zálogként, később tényleges birtokként az Eszterházyaknak. A szabolcsi nagyhajdú városok végül nem jutottak - Polgár kivételével - a bihariak sorsára. Ennek többféle magyarázata lehet, így például a Szabolcsiak kiváltságát a magyar királyok - tehát a Habsburgok - is megerősítették, a bihariakét viszont nem, Polgár kivételével földesúri igénylő sem akadt rájuk stb. A kérdés részletes elemzésébe ezúttal nem bocsátkozhatunk. A Hajdúkerületet ebben az időben még egy komoly veszély fenyegette, nevezetesen Szabolcs megye jogigénye, illetve joghatósága. A hajdúvárosok ugyanis Szabolcs megye területéből szakadtak ki, s ezt a nemesi vármegye sohasem felejtette el, s megmegújuló igénnyel igyekezett a vármegye joghatóságát kiterjeszteni a hajdúvárosokra. Márpedig ez a sajátos hajdúvárosi autonómia végét jelentette volna, s egyben az adóterhek egyértelmű növekedését is. E fenti tényezők mintegy megkövetelték, hogy a hajdúvárosok a 18. századi magyar országgyűléseken, ha követként nem is, legalább megfigyelőkkel képviseltessék magukat. Általában elmondhatjuk, hogy ekkortól fogalmazódott, csiszolódott az az érvrendszer, amelyet jogaik biztosítása végett használni fognak az 1790/91-es országgyűlésen, s ekkortól fogalmazódnak meg célkitűzéseik is. Összefüggésben a hajdúvárosok belső társadalmi szerkezetének módosulásával és tagoldásával, s összefüggésben a közjogi helyzetükben bekövetkezett változásokkal. Ezért ott voltak a szatmári béke után 111. Károly által 1712-ben, az 1708-ban már meghirdetett országgyűlés folytatásaként Pozsonyban összehívott országgyűlésen. 1712. júnis Herpay Gábor: Nemes családok Hajdú vármegyében. Debrecen, 1926. 18-27.
