Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Heckenast Gusztáv: Nemesi vármegyék és szabad kerületek
6 Heckenast Gusztáv: Nemesi vármegye és szabad kerületek lésterületet a magyar társadalomtól eltérő struktúrájú rokon és idegen etnikumok: székelyek, szászok, kunok, jászok. Ok nem illeszthetők be a vármegyei szervezetbe. Nem etnikai különbözőségük okán, ez legfeljebb a látszat, hanem helyi társadalmuknak a magyart társadalom nemes-jobbágy dichotómiáját eltérő szerkezete miatt. A székelyek és a jászkunok még őrzik ősi nemzetségi szervezetüket, a szászok társadalma valamiféle kezdetleges, nemesség nélküli polgári társadalom. Sajátságos különállásukat a királyi hatalom kiváltságlevelekkel ismeri el, s egyben rögzíti is. Közigazgatásuk területi egységei nem vármegyék, hanem székek, társadalmuk közvetlenül a királyi hatalomnak van alárendelve, ennek exponense számukra a székely ispán, a szász comes, a jászok és kunok esetében a nádor. A XIV-XV. század folyamán társadalmuk differenciálódik, hat rájuk a magyar társadalom osztályszerkezete, helyi igazgatásukban megjelennek a vármegyei és a szabad királyi városi szervezetre emlékeztető vonások. De megőrzik különállásukat és helyi társadalmukon belül a virtuális egyenlőséget: nem alakul ki nemességük, és nincsenek jobbágyaik. A XVI. század derekán három része szakad Magyarország. A székelyek és a szászok az Erdélyi Fejedelemséghez kerülnek, velük tovább nem foglalkozom, a jászok és a kunok török uralom alá. A kunok és jászok esetében a szakirodalom, bizonyos tekintetben joggal, a kontinuitást hangsúlyozza. Én a diszkontinuitásra helyezném a hangsúlyt. Azok a jászok és kunok, akik a törökkor végén előttünk állnak, már nem a középkor jászai és kunjai. Egyrészt már a középkor végére - ha szokásaikat őrizték is - nyelvükben elmagyaro- sodtak, másrészt túlnyomó többségükben nem is vér szerinti leszármazottai a XIII. században beköltözött jászoknak és kunoknak. Tömegesen költöztek egykor vármegyei területekről magyar parasztok a jászkun székekbe, Dél-Dunántúlról a Kiskunságba, az Alföld déli vidékeiről a Nagykunságba, a Királyi Magyarország törökkel határos megyéiből pedig a Jászságba. Tudták, hogy hová jönnek, és magukévá tették a jászkun tradíciót. A török uralom végén sorozatosan erősítették meg a királlyal középkori privilégiumaikat, mert ez a vármegyei szervezeten kívül állást, nemesi fennhatóság nélküli szabadparaszti státust jelent számukra. A török időkbe nyúlik vissza egy másik szabad kerület eredete, a hajdúké. A Hajdúkerület - tulajdonképpen csak hét, nyolc, végül hat szabad hajdúváros - még látszatra sem etnikai formáció. A hajdúk magyarok, a közéjük került délszlávok nagyon hamar asszimilálódtak.
