Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy László: Hajdúsors "Az magyar romlásnak századában"
74 Nagy László: Hajdúsors „Az magyar romlásnak századában” nyugati hercegnő”-vei szemben, de akkorra már Rákóczi megindult Erdélybe a bihari, a böszörményiek mögött tömörülő szabolcsi és a magánföldesúri hajdúi élén.41 Ezt az erőt látva a szervilizmusba tört erdélyi rendek Bethlent „ejtve” „egy szűvvel lélekkel” urukká választották Rákóczit. A felső-magyarországi fejedelemfival rivalizáló Eszterházy Miklós nádor meg akarta semmisíteni ezt az „electiot” ám támadó csapataira Rákóczi hajdúkból és székelyekből álló hada vereséget mért.42 A fejedelem 1636-ban ismét rászorult mindkét hadelem szolgálatára. Most immáron a Bethlen Istvánt támogató Porta csapatai ellenében s erre a küzdelemre ugyancsak nagy serénységgel gyülekeztek a törökellenességüket véglegesen soha fel nem adó hajdúk.43 I. Rákóczi György elérte azt, ami rajta kívül egyetlen erdélyi fejedelemnek sem sikerült: a trónfosztó parancs visszavonására kényszerítette a Portát. Ebben a Pázmány Péter által is felsőfokú jelzőkkel illetett katonai és politikai sikerben kimagasló szerep jutott a hajdúknak is, akikkel Rákóczi sokkal jobb kapcsolatot épített ki elődjénél 44 A harcban jeleskedő Győry Jakab katonáiról írta Arany János hajdúivadék, akinek őse szintén itt szerezte nemességét: „Holtig azért őket Rákóczi becsülte...”45 A fejedelem természetesen támaszkodott a hajdúfegyverekre a svéd-francia szövetségben vívott 1644/45-ös Habsburg-ellenes harcában is, A bihariak és a szabolcsiak 7-8.000 főnyi fegyverforgatóinak több mint a fele mellette volt a küzdelemben, a többi pedig otthon vigyázott a „gyanós” szomszédra. Ám az oldalán vitézkedett mintegy 5,000 szabadhajdú is. A fejedelem levelei arról tanúskodnak, hogy azoknak a hajdúknak csökkent jelentősen a harcértékük, akik már a 41 TT 1900. 98.0. 42 L. Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi országgyűlési emlékek Bp.,1875-1898. IX.k. 164.0. 43 L. erről Szilágyi S.: i.m. /1875./14.o.; TT 1884. 499-501.o. 44 Ennek egyik oka abban található, hogy Bethlen mind a hajdúvárosiakat, mind a másfajta hajdúságot főként toborzott katonaként alkalmazta hadjárataiban, többet követelt tőlük és szigorúbban büntette őket, mint Bocskai István vagy Báthory Gábor és elvette tőlük a hadizsákmányuk jelentős részét is, ugyanakkor adományai meg sem közelítették elődeiét. Közrejátszott ebben a hajdúk izzó törökgyülölete és Bethlen általuk bizalmatlanul szemlélt török kapcsolata. Ezek miatt Bethlen oly mértékben tartott mind hajdúkatonáitól, de még az udvari katonaságától is, hogy 1621 tavaszán ezer porta janicsárt kért maga mellé személye „őrzésére” /L. ETA II.k. 393394.0. / 4:1 Arany János: Összes költeményei. Bp.,1955. II.k. 453.0.