Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
44 Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon hoz megyei közösség-érzés is társult. A köznemesek nemcsak az ország, hanem valamelyik megyének is a nemesei voltak. Egy-egy faluról és jobbágylakóiról két dolgot emeltek ki, ha valamelyik megyéhez tartozását emlegették: az illető megye bírói joghatóságát és azt, hogy adóját e megyében fizette. Kétségtelenül a bírói hovatartozást tekintették a legfontosabb ismérvnek. Azok az oklevelek, amelyek egy-egy falunak az egyik megyéből a másikba történő áthelyezését engedélyezték, is ezt hangsúlyozták. A 15. században már többnyire családnevet + keresztnevet viselő jobbágyok családnevei közt gyakran találunk megyére utaló nevet. A megyék működése továbbra is igen sok egyedi sajátosságot mutatott fel. Néhány megyében nem egy, hanem több sedria működött. Ennek több oka is lehetett. Vagy földrajzilag zárt, távol fekvő területről volt szó, amelyik a megyeszékhelyet nehezen tudta volna megközelíteni mint a Sopron megyei Rábaköz, a Fejér megyei Solt szék, vagy a megye nagysága tette szükségessé több sedria kialakítását mint Zalában, vagy pedig eredetileg két megye maradványa volt a két szék mint Veszprém megye veszprémi és vásárhelyi széke. Az ország közepének viszonyai továbbra is bővelkedtek a különlegességekben. 1342 után már nem vezette többé az alnádor a Pest megyei törvényszéket, ennek a megyének nem volt ispánja, következésképpen alispánja sem. Hunyadi Mátyás a később vázolandó egységesítő törekvések jegyében ispánt ugyan nem, de egy alispánt a nyolcvanas években kinevezett Pest megye élére, ez a kísérlet azonban nem élte túl a királyt. Ráadásul valamikor a 15. század folyamán Pilis megye is ispán nélküli megyévé vált. A középkor végére a főváros körüli két megyében csupán a szolgabírákból állt a megye hatósága. Egészen Mátyás uralkodásáig fennmaradt egy különleges helyzetű terület, a Nagy-sziget ispánsága; a sziget majdnem teljesen csak királyi birtok volt, ispánja valójában egy uradalom vezetője. Az ispánságot a Cor- vin-házbeli király Pest megyeivé tette, kisebb része pedig Fejér megyéhez került. Az eredetileg kétparti Fejér megyének a Duna bal partjára kiterjedő részén született meg a solti szék. Ez volt az egyetlen szék, amelyik kiszakadt anyamegyéjéből és önállóvá vált. Ez valamikor a 15. század közepén történt, ezután már csak az új megye neve őrizte meg egykori hovatartozásának emlékét, mivel továbbra is Fejér 58 58 Csukóvits: Sedriahelyek 367.
