Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
Vármegyék és szabad kerületek 35 középkori magyar hadsereg legütőképesebb alakulataihoz, de az ország nem nélkülözhette őket. Az 1430-as évekből fennmaradt egy datálatlan hadügyi tervezet, ami mai szóval mozgósítás esetén a magyar haderőt a számba jöhető ellenség irányába osztotta be. Ebben a felosztásban a megyei csapatoknak fontos szerep jutott. A kiállítandó sereg nagysága természetesen a megye nagyságától függött, azt pedig, hogy melyik irányba melyik bandériumot küldjék, a földrajzi közelség határozta meg. Ekkor már az évtizedek óta az oszmánok voltak a legnagyobb ellenség. A legtöbb mozgósítási egység ellenük és szövetségeseik ellen irányult. Bihar megye pl. hatszáz harcost volt köteles kiállítani, ekkora kontingenst csak a legnagyobb megyékre róttak ki, ennél több harcost egyetlen megyének sem kellett táborba küldenie. A feladat Erdély védelme volt. A hadügyi tervezet elképzelései csak részben valósultak meg, a bandériumok meghatározott irányú beosztására azonban valóban sor került. A bihari csapatok később is elsősorban a török erdélyi betörései ellen védekeztek.41 A megyéket bízták meg a központi rendeletek kihirdetésével. Nemcsak a törvényeket, hanem a megye lakóit érintő kiváltságokat is ők hirdették ki. A megyére fontos szerep jutott az adóbehajtásban, a kamara haszna, a rendkívüli hadiadó behajtása mind hasonlóképpen történt. A királyi jövedelem bérlői, majd később a kamara kiküldöttjei (dicator) mellé a megye a szolgabíráit adta, akik részt vettek az adószedésben. A járások (reambulatio, processus) kezdetben csak megyén belüli adószedési egységek voltak, első említésük az 1427-es kamarahaszna-összeírásban maradt fenn. Ekkor és még sokáig mindig annak a szolgabírónak a nevét viselték, aki éppen meg volt bízva az adott járásban az adószedéssel.42 A megye adott kereteket a köznemesség országos politikába való beleszólásának is. Az országgyűléseken általában megyénként választott követekkel jelentek meg a nemesek. Egy-egy megye általában négy követet küldött, a kisebbek csak kettőt. Ez a szokás szinte egyidős volt a magyar országgyűlések történetével. A megyék a 15. században néha közvetlenebbül is beleszól41 Franciscus Döry- Georgius Bónis- Vera Bácskai: Decreta regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301-1457. 405. 42 Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Bp. 1908. [=Gábor: Megyei intézmény], Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle adószámadások. In Tanulmányok Veszprém megye múltjából 3. 1984., Engel Pál: Kamarahaszna összeírások 1427-ből. (Új történelmi tár 2.) Bp. 1989.
