Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Vissi Zsuzsanna: A királyi Magyarország kiváltságos kerületeire vonatkozó források a Magyar Országos Levéltárban
Vármegyék és szabad kerületek 355 A királyi Magyarország kiváltságos kerületeire vonatkozó források a Magyar Országos Levéltárban Vissi Zsuzsanna Ember Győző Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig c. munkájában (Bp. 1946 577 s kk. 1.) a közigazgatás területi alapon működő önkormányzati szerveihez képest a kerületek és székek nemzetiségi különállását hangsúlyozta, kivételnek tekintve a hajdúk kerületét, melyet átmenetinek tekintett a két forma - a területi és quasi nemzetiségi - között. A hadászati vagy gazdasági okon nyert kiváltságok az évszázadok folyamán azonban változásokon mentek át, és változott a területek jelentősége is. A kiváltságos területek egy része, miután stratégiai funkcióját elvesztette, gazdasági alakulattá vált, mint a tiszai koronakerület, melynek kiváltságos volta abban nyilvánult meg, hogy a tíz település a Mária Terézia-kori úrbérrendezéskor nem kapott urbáriumot, hanem szerződéses, mezővárosi formában, egy összegben adózott földesurának, a koronának. Szabályozott, sok tekintetben integrált jelenünkből nézve elgondolkodtató, hogy a kiváltságos kerületek egykor a "rendes" közigazgatásban milyen nagy súlyt és földrajzilag milyen nagy területet foglaltak el. Mintha a "kivétel" lenne a szabály, és a szabályozottság a kivételes jelenség. Felmerül a kérdés, különböztek-e a kiváltságos kerületek lakói, életük, viszonyaik a nem-kiváltságos területekétől és menynyiben módosította az egész ország képét a beékelt több, hangsúlyozottan más zóna. A 18 században, az abszolutizmus hatalmi koncentrációra törekvő korszakában megkezdődött a kiváltságok felszámolása, majd a polgári korban fejeződött be. A kiváltságos kerületek beolvadtak a területi egységekbe. Hosszabb életűek azok a kiváltságos kerületek voltak, melyek eleve megyeszerüen funkcionáltak. Az egyes kerületek
