Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Györe Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873
Vármegyék és szabad kerületek 343 nem rendelkező családok körében a katonai hatóságok földet osztottak ki - többnyire a kerület pusztáit, esetleg elhagyott, elhanyagolt telkeket, remenenciális földeket, a községi legelőkből kihasított parcellákat, nem ritkán pedig ártéri földterületeket. A föld minősége kitűnő volt: legnagyobb része első osztályú, kisebb hányada másodosztályú, harmadosztályú szántók viszont egyáltalán nem voltak. A megművelt földterület zömét 1804-ben a szántók tették ki (67,1%), ezt követték a rétek (26%), a kukoricásföldek (3,4%), a szőlő alatt levő területek (2,3%) és végül a kenderültetvények (1,2%). Ellentétben Bácska többi részével, melyet a háromnyomásos rendszer jellemzett, a sajkás kerületben egész 1848- ig a kezdetlegesebb kétnyomásos rendszer volt honos. A földet nem trágyázták. Az őszi szántást 2-3 alkalommal végezték, ökrökkel, 10- 15 centiméter mélységben. Búzát, árpát, rozst, kölest, kukoricát, kendert, lent, repcét, szóját termeltek és kísérleteket tettek a gyapot és rizs meghonosítására. A burgonya- és dohánytermelés a lakosság ellenállása miatt csak a 19. század második évtizedében vette kezdátétállattenyésztés extenzív jellegű volt, inkább az állatok számára, mintsem a minőségére fordítottak figyelmet. Kézművesség, kereskedelem A kézművességnek a sajkás kerületben kettős szerepe volt. El kellett látnia egyaránt a lakosság és a zászlóalj szükségleteit. Tekintettel a fejlett háziiparra és az ipari termékek elég széleskörű behozata-lára, valamint a kézművesség szempontjából igen fejlett Újvidék közelségére - a megyei viszonyokhoz mérten - nem honosodott meg nagyobb számú mesterség.27 28 Hasonlóan, a kézművesség intenzitása is viszonylag alacsony szinten mozgott, ezért a mesterek többségének szakmáján kívül más bevételi forrása is volt, elsősorban kisebb szőleje vagy szántóföldje.29 27 A.Dukic már idézett munkájában közölt adatok alapján, 395.0. 28 Újvidéken az 1828-as összeírás tanúsága szerint 79 mesterségben (köztük számos speciális mesterségben) 530 kézműves dolgozott kik a város tágabb környékének szükségleteit is ki tudták elégíteni (Győré Zoltán, Slobodni kraljevski gardovi i trgovista Baéke prema zemaljskom poreskom popis u iz 1828. godine, 259.oldal, kézirat). 29 Az 1807-es határőrvidéki alaptörvény értelmében azok a kézművesek és kereskedők, akik a granicsár nagycsaládok kötelékein kívül éltek csak 3 katasztrális hold termőterülettel rendelkezhettek és ezen felül csak szigorúan korlátozott kereteken
