Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Györe Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873
Vármegyék és szabad kerületek 337 A zászlóalj alapvető harci eszköze a sajka volt. Mérete és felszerelése az idők folyamán módosult, de az alapmegoldások nem változtak. Formáját és rendeltetését tekintve hosszú, sekély és keskeny, igen gyors, támadó és védekező akciókra egyaránt alkalmas, evezősvitorlás fahajóként jellemezhetjük, melyet csak folyókban lehetett alkalmazni. Feladataiktól függően több nagyságban és különböző felszereléssel gyártották őket: léteztek ágyűnaszádok (Kanonier-Barke), kettős, egész, fél és negyed sajkák.11 A flottillát alkotó hajók száma és a típusok egymáshoz viszonyított aránya az aktuális hadi helyzettől és az anyagi lehetőségektől függően változott. Az egész sajka méretei a következők voltak: hossza 24-27 m, szélessége alul 2,2-2,7, felül 2,4-3,1 m; magassága az orránál 1-2, a közepén 0,7-1, a tatján 1-1,8 m. Merülési mélysége mindössze 0,3-0,6 m. Fegyverzetéhez tartozott 6-8 háromfontos ágyú. Az egész sajka legénységét 49 személy alkotta: a kapitány, egy őrmester, két káplár, 28 közkatona és tizedes, 11 tüzér, egy zenész, 4 segéd (közülük egy ács) és egy kormányos. 1768-tól a sajkák rendelkeztek vitorlával (1- 2), első és hátsó fedélzettel (mely alatt őrizték a lőszert, fegyvereket), árbocukon és tatjukon piros-fehér lobogóval. 1803-tól a sajkások számára készítettek különleges, rakétavető csónakokat is. Az első fémből készült ágyúnaszádokat és rakétavető csónakokat 1847-ben kapták. Az ágyúnaszádok 18 fontos (kb. 137 milliméteres) ágyúkkal és 12 fontos (120 mm) tarackokkal voltak felszerelve és elsősorban a parti tüzérség elleni harcra szánták őket. A sajkás flottilla osztályokra tagolódott, minden osztályt 4 század alkotott. Az 1835-ös évben a sajkás zászlóalj rendelkezett 2 ágyúnaszáddal, 2 duplasajkával, 4 egészsajkával, 13 félsajkával, 11 negyedsajkával és egy rakétavető félsajkával, melyeken összesen 1650 tiszt, altiszt és közkatona szolgált.11 12 A sajkákat Closterneuburgban, Gmundenben, Eszéken, Péterváradon és Titelen készítették. Titelen volt az arzenál, a különféle raktárak, hangár a pontonhidak tárolására valamint a hajók téli szállása is. A sajkások kiképzésüket a mezőgazdasági munkák befejeztével kapták. A gyalogsági és folyami képzés magában a kerületben zajlott le, míg a hidász és utász kiképzést Closterneuburgban szerezték. A 11 D.J.Popovic et.al., Vojvodina II, 306.o. 12 „Sajkaski bataljon” Vojna Enciklopedija, második kiadás, Beograd, 1975, 9. kötet, 475.0.
