Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Györe Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873
334 Győré Zoltán: Sajkás kerület 1763-1873 Ami ez utóbbit illeti, fontos körülményként említhetjük a szerb lakosság arra irányuló törekvését, hogy a tiszai és marosi katonai határőrvidék felszámolását követően (1741-1750) valamilyen módon elkerülje a vármegyei és földesúri hatalom alá rendelést. Erre többféle lehetőség mutatkozott. Az érintettek emigrálhattak Oroszországba (1751-1752-ben kb. 3000 ember), áttelepedhettek azokba a településekbe, melyek katonai igazgatás alatt álltak, vagy erre voltak előrelátva (elsősorban a Bánságban), esetleg olyan helységbe költözhettek, amelyek bizonyos fokú kiváltságot élveztek - ugyanis az államhatalom is tett jelentős lépéseket szerb alattvalói elégedetlenségének elhárítására: ahol erre más szükséges feltételek is megvoltak, a korábbi határőrvidéki települések városi (Újvidék 1748, Zombor 1749) vagy mezővárosi kiváltságokban (pl. Szent Mária - Szabadka) részesültek, illetve az újonnan szervezett tiszai koronái kerület (1751.), majd később a kikindai kerület (1774.) keretében jutottak kedvező jogi és gazdasági pozícióba. A sajkás kerület megalakításánál is fontos szerepet játszottak a fent vázolt szempontok. Ami a katonai megfontolásokat illeti, elsősorban az a körülmény játszott közre, hogy a lehetséges hadműveleti területek délre tolódtak, tehát a katonai határőrvidék és így a folyami hadiflotta támaszpontjainak is egyaránt délre kellett kerülniük. Már 1695-ben felmerült az ötlet, hogy az Al-Dunán, Titel központtal sajkás flottillát szervezzenek.2 Az elképzelés megvalósítására több mint fél évszázadig kellett várni. A belgrádi békét (1739.) követően 1741-ben, az udvar határozatot hozott arról, hogy felszámolja a komáromi, győri és esztergomi flottillát. Ennek kapcsán Pálffy János nádor 1747-ben Titelt jelölte meg mint a megszervezendő sajkás egységek számára legmegfelelőbb helyet.3 Evvel szemben Engelshofen báró, a szlavóniai határőrvidék parancsnoka, 1748-ban egy-egy század szervezését ajánlotta a Száva (Kupinovo, Mitrovica, Rajevo Selo, Zupanja, Brod stb.) és Duna mentén (Karlóca, Szalánkemén és Zimony). Engelshofen első tervét elvetették. Második tervezetét, melyben négy századból álló zászlóalj létrehozását ajánlotta Titel, Lók, Mosorin, Kovil, Gardonivác, Zsablya, Goszpodince, Vilova, Be2 D.J.Popovic, Srbi u Vojvodini, 2, második kiadás, Matica srpska, Növi Sad, 1990, 139.0. 3 A.Dukic, Sajkaski bataljon, In: Sajkaska, (szerkesztő S.Gavrilovic), Növi Sad, Matica srpska, Vojvodanski muzej, 1975,1, 140.o.
