Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Mirko Mitrović: A Nagykikindai koronakerület, mint a szerb nép privilégiumának egyik formája
Vármegyék és szabad kerületek 327 ban, ami gyakran összetűzést okozott a Kerület magisztrátusával.39 Az erős szomszédos birtokosok, mint pl. a kisoroszi Csarnojevityek, beodrai Karácsonyiak, vagy a grófi Nako család Szén Péterben, folytonosan nyugtalanították a Kerület birtokait, kérdésessé tették regálé és más jogait.40 Végül is 1799-ben, a Bánságot beszervezték a megye- rendszerbe, úgyhogy a kikmdai Kerület számára még egy erős és agresszív tényező lépett színre, a Torontál megye képében.41 A Torontál megye életre keltésekor a kikindai Kerület „Elkerülhetetlenül szükségesnek érezte” kiváltságlevelének elismertetését, megerősítését a megyei és állami hatóságok által. Idővel a viszonyokat oly módon rendezték, hogy „a Kerületnek mindenben a magyar törvényekhez kellett igazodnia, kivéve azokat az ügyeket, amelyekre a pri- vüégium vonatkozik”. Ezzel szemben képviselője részt vehetett a megyei gyűléseken, míg a kanizsai járás elöljárója „fenntartotta a kapcsolatot a magisztrátussal, eljuttatva számára minden végzést és a Magyar Helytartótanács rendeletéit”.42 Az ilyen egymásközti viszonyok sok „félreértésre” adtak okot, az adóbegyűjtésének kapcsán, az illetékek, a robot, a regruták kérdésében - és olyan más (egyéb) ügyekben, melyek 39 Erre vonatkozó irodalom:- V. Stajic, „Valikokikindski distrikt 1776-1876”, Növi Sad, 1950, oldalszám 112- 118. 40 Erre vonatkozó irodalom:- M. Rajkov, „Istorija grada Kikinde do 1918”, Kikinda, 1968, oldalszám 75-77. A XVIII. század végén, és a XIX. század elején, a kikindai lakosok a Csarnojevity magánbirtokossal a galádi puszta körülvitatkoztak, és ezzel egy ütemben pereskedtek a szomszédok községekkel a legelők körül (Istorijski arhiv Kikinde, Gradski Magistrat, 193/1782-esw szám: 205.219/1803-as számok: 283/1805-ös szám). Úgy tűnik, hogy a legagresszívebb Nako gróf volt, a szomszédos Szent Péter lakosa, aki a kikindaiaknak felfüggesztette a vásárra való privilégiumát (Istorijski arhiv Vojvodine u Növöm Sadu, Torontalska zupanija, 18/1781-es szám; 509/1783-as szám). 41 Az inkorporáció során a Bánság a Torontáli-, Tamusi- és Krasó-Szeverini megyék közt oszlott fel. Erre vonatkozó irodalom:- S. Gavrilovic, „Srem, Banat i Backa od kraja XVIII do sredine XIX véka”, Zbornik Matice Srpske za istoriju, 6. füzet, Növi Sad, 1972, oldalszám 16-21. A lakosság elégedetlenséggel fogadta a Koronakerület felosztásával kapcsolatos határozatot, néhány községben mozgolódást is észleltek, Niczky gróf tudósításai szerint, aki az inkorporáció fő szervezője is volt (Kriegsarchiv, Hofkriegsrath, „B”, 1780, 40-194/1, Eol. 1-6). 42 Erre vonatkozó irodalom:- M. Mitrovic, „Drustveno-ekonomski razvitak Banata ...” (Disszertáció kézirata).
