Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Mirko Mitrović: A Nagykikindai koronakerület, mint a szerb nép privilégiumának egyik formája
Vármegyék és szabad kerületek 325 biztos is, azzal a feladattal, hogy a szabadságlevél rendelkezéseinek szellemében irányítsa és felügyelje az ülések menetét.29 A községek évente bírót választottak, rábízva az adó behajtása körüli teendők intézését, a közrend megőrzését, valamint kisebb peres ügyekben a bíráskodást.30 Továbbá, a bírók dönthettek az „idegenek” befogadásáról, azzal a kikötéssel, hogy csak római katolikusok, pravoszláv és görög-katolikus hívők jöhettek számításba, mivel ők a „törvényes vallás” terjesztői.31 A Kerület vásártartási jogot,32 továbbá különállása kifejezéseként saját címert és pecsétet is kapott.33 A kiváltságlevél legfontosabb tétele ünnepélyes ígéret formájában megállapítja, hogy „a Kerület lakossága soha nem lesz eladva, elzálogosítva, vagy más módon elidegenít ve”. Amennyiben a Bánságot felosztanák magánbirtokokra, a községeknek jogukban áll „megváltani magukat olyan becsült vagy valós áron, melyeket mások felkínálnának, elsőbbséget élvezve az említettek előtt”.34 35 E rendeletnek köszönhetően, a Kerület megmenekült attól a sorstól, mely a Bánság többi közösségét érte, melyek az 1799-es inkorporációt követően magánföldesúri kézbe kerültek.3:1 Ezek szerint mondhatjuk, hogy a 2y Ibidem., 10., 18 pont, oldalszám 43. 3U Ibidem., 6. pont, odalszám 41. 31 Ibidem., 7. pont, oldalszám 42. Ettől a határozattól eltekintve, a Koronakerületbe, ilyen vagy olyan módon, fokozatosan „idegenek” is behurcolkodtak, először tisztviselők, továbbá iparosok és kereskedők, akik a munkájuk végzéséhez, megfelelőnek találták ezt a környezetet. így az 1779-ben végzett népszámláláskor, a lakosság soraiban találhatók német és magyar nemzetiségűek, továbbá néhány román, görög és cincár nemzetiségű lakos is (Muzej Vojvodine u Növöm Sadu, Jovan Erdeljanovic gyűjteménye, 79/634-es szám, 1799-ből). Az ellenkezésektől függetlenül, Kikindában telepedtek le még a zsidók is, és a nemzeti tarkaságot itt (és a Koronakerület más térségeiben is) a romok egészítették ki. Erre vonatkozó irodalom:- M. Mitrovic, „Drustveno-ekonomski razvitak Banata ... ’’(Disszertáció kézirata). 32 A privilégiummal a nagykikindai és franyovai községeket illették meg, azzal hogy Kikindán engedélyezett volt a vasárnapi piac is. Erről:- V. Stajic, „Velikokikindski distrikt 1776-1876”, Növi Sad, 1950;- A Privilégium fordított szövegének 17. pontja, oldalszám 44-45. 33 A Privilégium fordított szövegének 13. pontja, oldalszám 43-44. A Koronakerület címere ma is a valamikori magisztrátus épületében található meg Kikindán. 34 V. Stajic, „Velikokikindski distrikt 1776-1876”, Növi Sad, 1950;- A Privilégium fordított szövegének 8. pontja, oldalszám 42. 35 Erre vonatkozó irodalom:- A. Hegedik, „Agrartni odnosi u Torontalskoj zupaniji u Banatu 1779-1848”, Növi Sad, 1987, oldalszám 17-22.
