Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Rokay Péter: A Túrmezei kerület
306 Rokay Péter: A Túrmezei kerület ban ismét harcoltak. Utoljára az 1809-es nemesi felkelésben vettek részt. Tizenkilenc évi fennállás után, a Schönbrunni békében a Túrmező mint az Illír tartományok része francia uralom alá került. Ekkor közigazgatási és jogi önállósága ismét megszűnt. Ezt részben 1813- ban, teljesen azonban csak 1822-ben nyerte vissza. A Horvát tartománygyülés által 1749. március 5-én hozott XXVIII. Törvénycikkely kifejezetten elrendelte, miszerint a Túrmezei nemeseknek még saját magisztrátusuk választásánál nincs fejenkinti (virilis) szavazati joguk, mivel az valójában a körzeti (falusi) bírók hatáskörébe tartozik. Viszont a Magyar udvari kancellária 1830-as, valamint a Helytartótanács 1831, 1833 és 1836-os rendelete értelmében egyenként részt vehettek Zágráb megyei hatóságainak választásában, tisztújításában, nemkülönben e megye gyűlésein. E jogukhoz a túrmezeiek Joszipovics Antal Dániel ispánjuk vezetésével görcsösen ragaszkodtak. A Túrmezei kerület nemeseinek ezt a különállásra való törekvésükből fakadó, Zágráb megye és Horvát-Szlavónország lakosainak többségével fennálló ellentétét a nemzeti megújhodás idején a magyar reform mozgalom képviselői Kossuth Lajos vezetésével megkísérelték a maguk, illetve az általuk értelmezett és képviselt nemzeti célok érdekébe állítani. Ők a túnnezeieket, ezek állítólagos magyar eredetére hivatkozva támogatták abbeli szándékukban, hogy kerületüket nem csak Zágráb megye, hanem Horvát-Szlavónország joghatósága alól is mentesítve közvetlenül Magyarország fennhatósága alá helyezzék. Zágráb megyében 1842-től 1845-ig tartó közdelem után a túrmezeiek ugyan győztek, azonban fejenkénti részvételi jogukat a horvát tartománygyülésen 1845-ben, magyarországi sorstársaikhoz hasonlóan, akikkel ez a magyar országgyűlésen már előbb megtörtént, végleg elveszítették. Mikor az 1847/48-as magyar országgyűlés a nemeseket és nem nemeseket jogilag kiegyenlítette, a Túrmezei kerület lakossága jogilag szintén egységessé vált. A magyar országos politika nemzeti szempontból a túrmezeieket valóban hathatósan támogatta. A történetírás ezt már rég megállapította. Tudtunkkal azonban nem adta elfogadható magyarázatát, miért álltak 1848/48-ben a túrmezeiek túlnyomó többségükben mégis a magyarokkal ellentétes oldalra. A magyar történetírás a túrmezeieknek ezt a pálfordulását jobbára elhallgatta, esetleg a rögtönítélő bíráskodás bevezetésével a Túrmezőn magyarázta, a horvát pedig a Kerület lakosságának hirtelen felébredt horvát hazafias (nemzeti) érzületével hozta összefüggésbe.
