Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Anton Dörner: A szászvárosi királybírói intézmény a XIV-XVI. században
292 Anton Dörner: A szászvárosi királybírói intézmény... Több mint egy évtizedet felölelő kormányzásáról csak adattöredékek maradtak fenn, de a hézagok sokszor játszhatnak a történész kezére, főleg ha azok más információkkal hozhatók kapcsolatba. A Szász Universitas 1527-1529-es iktatókönyvei arról tanúskodnak, hogy a szászvárosi Szent Marton censust nem a királybíró, vagy valamelyik tanácstag továbbította - mintahogy ezt a kor szokása megkövetelte volna - hanem egy harmadrendű személy. És valóban akkortájt, Erdély dél- nyugati részét igencsak megviselte a Zápolya János és Habsburg Ferdinand vezette pártok közötti trónviszály. Szászvárosszék területe gyakran szolgált a politikai csatározások színhelyéül. Az események Metheust sem hagyhatták közömbösen. Ő Zápolya trónkövetelését támogatta, míg bátyja, Miklós egy életen át Ferdinandot szolgálta hűséggel. Bár egész élete homályban maradt, az 1536-ban bekövetkezett halála híre gyorsan eljutott nyugat számos kimagasló személyiségéhez - akik együttérzésüket fejezték bátyjának - az időközben esztergomi érsekké lett Miklósnak. Halála tulajdonképpen egy olyan korszakot zárt le /145 2-15 36/68, amelyben a szék fő tisztviselői egy havasalföldi eredetű család tagjaiból kerültek ki. Látszólag a szászok vidéke egy zárt világ, ahova idegen elemek nem hatolhatnak be. De az élet a jogokkal és előítéletekkel szemben rugalmasabbnak bizonyult és azt igazolja, hogy igenis voltak a középkori Dél-Erdélyben kapcsolatok a magyarok, szászok, és románok között. 68 Tanácsi számadás, 39-42 sz.
