Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Anton Dörner: A szászvárosi királybírói intézmény a XIV-XVI. században
Vármegyék és szabad kerületek 289 Groner tovább gyakorolhatta tisztségét - több mint két évtizeden át. Valószínű, hogy elfogadtatása érdekében ő bizonyos ígéreteket tett a szászvárosiaknak, amiket be is váltott, mert 1476 után nem jegyeztek be semmiféle panaszt önkényes uralmi módszerei ellen. Vezetésének idejére esik a város addigi történetének legnehezebb időszaka. A gyakori törökdúlások, a Kenyérmező-i csata megnyomorította a lakosságot és tönkretett egy virágzó gazdaságot. Kihasználva ezt a lehetetlen helyzetét, a szomszédos Fehér47, de főleg Hunyad vármegye újabb kísérleteket tett a szék tulajdonát képező hegyvidék megkaparintására. A sorozatos segélykiáltásokra felfigyeltek a szebeniek és, a király is48, úgy hogy erőteljes fenyegetések révén sikerült visszafogni a szomszédok erőszakos fellépését, de a szék régi határvonalait már nem tudták visszaállítani. A Szász Universitas képviselőjeként a Szebeni Provinciák peres ügyeinek ellátásában is ügyködött. Közvetítői adottságairól pedig számos, a szebeni levéltárban őrzött dokumentum tanúskodik.49 A Kárpátokon túli románok iránt jóindulatú magatartást tanúsított, bátorítva a Havasalföld felőli bevándorlást, mint ahogy ezt Johannes Töreck esete is bizonyítja, aki „minden vagyonával a hegyeken túlról jött” és a Szászváros közvetlen szomszédságában levő Perkas nevű faluban telepedett le.50 1500 után heves vita indult a szék tisztségének elnyeréséért, három arra pályázó között: ketten /Torna Nemes és Stephanus Vinczy/ magyar nemesi eredetűek, a harmadik, Stefanus, az Oláh család új képviselője. A harc végül is ez utóbbi javára dőlt el, akit a szebeni vezetők és a király is erélyesen támogatott. 47 Rechnungen, 212. 1496: Item nuntio misso cum litteris ad dominum vicevaivodam ad Wassarhel in facto territorii illorum de Ramos et Valentinum de Boythor, qui eos astringere voluit. A romosziak visszaszerezték a szóban forgó földeket, lásd. Amlacher, 233-236, 81 sz. 48 Amlacher, 228. 78 sz. 49 Amlacher, 200. 49 sz. és 206-215. 52-60 sz. ; UB. VII, 430-431. 4647 sz.; Jakab Elek, id.m.,1, 292-299. 50 Amlacher, 225-226. 75 sz.
