Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Anton Dörner: A szászvárosi királybírói intézmény a XIV-XVI. században
Vármegyék és szabad kerületek 281 A szász városi királybírói intézmény a XIV-XVI. században Anton Dörner Románia történelmének nagy horderejű problémái méltán vonták magukra hazai és külföldi történészek figyelmét és váltak egyúttal kutatásaik tárgyává is. Az érdeklődés kiterjedt az erdélyi szász lakosság múltjára - tanulmányozásában és kutatásában a szász értelmiség mellett hazai és külföldi történészek is jelentős szerepet vállaltak. A történelem folyamán az itt élő lakosság mellé, a Kárpátok mindkét oldalán más népcsoportok is letelepedtek. Köztük voltak a szászok is, akiket a koraközépkorban telepítettek le Erdély területére. Sok történész /köztük Istvánfi, Túróczi/ hajlik arra a megállapításra, hogy a betelepülők első csoportja Szent István királynak Gizella német hercegnővel kötött házassága idején érkezett és őket II.Géza uralkodása alatt újabb hullámok követték. Egyesek Flandriából, mások a Mosella folyó völgyéből és Luxemburgból jöttek, de a legutolsó hullám, ami egyben a legszervezettebb is volt, Szászországból érkezett. Ez utóbbiak váltak aztán tulajdonképpen a betelepülők névadóivá is. A magyar királyság, az első érkezetteket Szeben környékére, a későbbieket Beszterce vidékére és a Barcaságba telepítette le. Nagy többségük földműves volt, de találunk közöttük kézműveseket és kereskedőket is. Katonai és pénzügyi kötelezettségeik teljesítése ellenében széleskörű előjogokat élveztek, ami lehetővé tette számukra a szabad életformát, a közigazgatási-jogi és egyházi szervezkedést, így aztán jelentős mértékben járultak hozzá Erdély gazdasági és kulturális felemelkedéséhez is.1 1 Geschichte der Deutschen auf dem Gebiete Rumäniens, I, Bukarest, 1979, 41.
