Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Pál-Antal Sándor: Marosszék önkormányzata a XVII. században
Vármegyék és szabad kerületek 273 székely felkelés után lépett a széki tisztségviselők sorába. Korábban a király kiküldöttjeként felügyelői és bírói feladatokat látott el. Gyakorlatilag a székbíró helyébe lépett. Mivel teendői rohamosan szaporodtak, már a XVI. század végére megjelent a főként végrehajtó teendőket ellátó segítője, az alkirálybíró is. Ezután a királybírót főkirálybírói címmel illették. Választása a széki közgyűlés hatáskörébe tartozott, és a jelölt a székben lakó birtokos nemes kellett legyen. De itt is találunk e kitételt be nem tartó esetet. 1635-ben Abafáji Huszár Mátyást választották főkirálybírónak, aki Huszár Istvánhoz hasonlóan Torda vármegyei nemes volt. Eskütételekor a szék jegyzőkönyvbe foglalta megszorításait a főkiálybíróval szemben is: a széket gyakorta ülje, a „dúlt marhat” (büntetésből elkobzott vagy váltságdíjként elvett marhát) ne Abafájára, hanem Kebeleszentivánra (Marosszéki faluba) hajtassa, távollétében a vicekirálybírók intézzék a „dúlt marhak” ügyét, ha szegény ember házához megy Abafájára, fogadja és ügyét intézze stb.40 A főkapitánnyal, nótáriussal és 5-7 főemberrel együtt képviselte a széket az országgyűlésen, elnökölt a derékszéken a kapitánnyal közösen, de egyedül is, mint a széki bíráskodás első embere. Egy-egy kiemelkedőbb személyiség - mint amilyen Toldalaghi Mihály volt, aki portai követséget is viselt - fejedelmi tanácsosként elég sokat volt távol székhelyétől. Az ál-királybírók kezdetben a főkirálybírók kisegítői voltak. A bíráskodási és igazgatási teendők szaporodásával a szék alap tisztség- viselőivé váltak. Ok tartózkodtak állandó jelleggel a széken, és intézték a főtisztek távollétében is a közügyeket. Feladatuk mindenek előtt az igazságszolgáltatás volt.41 Ők tartották az esküdtekkel együtt a szeredai viceszéket, vezették a cirkálásokat és ítélkeztek a peres ügyekben, eligazították az elébük hozott panaszokat, felügyeltek a közrend fenntartására, megbüntették a rendbontókat, kihágást elköve40 Marosszék lvt„ Törv. jkv., 1. sz„ 294. 41 Az alkirálybíró esküje 1610-ben a következőképpen hangzott: En N. Marosszek Vice király biraia, Eskezem az elő Istenre, hogy en ebben az tiztben, kire valaztaltam, mindeneknek kik en előttem perleödnek zemely válogatás nelkwl hw es igaz lezek, sem kedvet, sem atiafisagot, sem barátságot, sem zeretetet nem nezek, igazat nem hamissitok, harnissat nem igazittok, hanem mindenekben valamik az en tiztemet illetik az en tehetsegem es erőm zerent abban híven s igazan el iarok, igaz teörvent, es igaz executiot zolgaltatok, es a feo tizteknek ayandekert el nem reytem iovedelmet, igaz be zolgaltatom tehetsegem zerent. Isten úgy segellien. (Marosszék lvt., Törv. jkv., 1. sz. 8.)
