Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Pál-Antal Sándor: Marosszék önkormányzata a XVII. században
Vármegyék és szabad kerületek 261 közé más vidékről származó, számottevő nem magyar ajkú szolgáló népesség idetepedése.9 A Bocskay István által kezdeményezett, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György által folytatott székely katonai potenciál megerősítését célzó fejedelmi politika véget vetett a nagyméretű eljobbágyágyosodási folyamatnak. A függőségbe kerültek egy részét a következő két évtizedben „recuperálták” is (az 1635. évi marosszéki lustrában 710 gyalog és 35 lófő található névszerint feltüntetve ebben a csoportban, vagyis az akkori katonatend egyharmada).10 Bethlen és Rákóczi alatt a székely katonarend megerősödött. A számottevő „recuperálás” ellenére a szék lakosságának majdnem fele a szolgáló népességhez tartozott továbbra is. így Marosszéken a székely társadalom az elkövetkezendőkben egy vegyes szabadrendű-jobbágy tagozódási! maradt 1848-ig. Ezt illusztrálják az 1722. évi, és a későbbi összeírások is. Ennek ellenére a szék berendezkedésére, intézményeire, közmegnyilvánulásaira a XVII. század folyamán a katonai kötelezettségeket viselő társadalom jellemvonásai nyomták rá bélyegüket. A székelyek önkormányzata, közéleti tevékenysége, területi - közigazgatási szervezete - a nemzetgyűléstől a faluközösségig - egész sor jellegzetes vonást visel magán. E jellegzetességek a székelyek sajátos társadalmi felépítéséből és katonai berendezkedéséből adódtak. A XVI. század második felében lezajlott nagy székely felkelések ideje nemcsak a mélyreható társadalmi átrendeződés, hanem közigazgatási átszervezésének korszaka is. Tanúi vagyunk azon törekvésnek, amely a székely társadalmat a vármegyeihez hasonló feudális jellegűvé akarta változtatni, régi ősi szervezeteit pedig a központi hatalomhoz szoro9 A tömeges eljobbágyosodást tükrözi a fejekötöttek szembetűnő nagy száma. A Marosszékre való betelepedés jelenségét pedig Demény Lajos elemezte két tanulmányában is (Lásd: Demény Lajos: Demográfiai sajátosságok Marosszéken az 1614. évi Betlilen-féle összeírás tükrében. = Emlékkönyv Jakó Zsigmond nyolcvanadik születésnapjára. Kolozsvár, 1996., 148-158; Uő: Marosszék és a fejedelmi székely politika. 34-35.) Megállapítása szerint a század eleji pusztulásoktól 1614-ig 1418 családfő költözött Marosszékbe, arányuk meghaladja a széki összlakosság viszonyában a 37 %-ot. Csittfalvát kivéve minden faluba érkeztek és telepedtek le jövevény jobbágyok és zsellérek. Több helyen ezek aránya meghaladta az összes családfő ötven százalékát. így történt Agárdon, Bérén, Erdőszentgyörgyön, Haraszt- keréken, Iklandon, Jedden, Kisgörgényben, Kövesden, Mezőmadarason, Marosszentannán, Szentháromságon és Vajában. Nevük alapján megállapítható, hogy ezek közül 194 család román, 119 pedig szász volt. 10 Marosszék /vi., Lustrák 2. sz. (1635).
