Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Egyed Ákos: Székelykérdés az 1848-i erdélyi országgyűlésen
masszív határőrvidékre nézve csak egy későbbi rendezés alternatíváját fogalmazta meg. A törvényhozók nem akarták - a már előbb említett okok miatt - ezt a kényes kérdést feszegetni. A törvénnyel igazán a székelyek helyzetét igyekeztek rendezni, mert bennük keresett támaszt a magyar politika. Ez világosan kiderül a nádorhoz és a magyar minisztériumhoz ugyanabban a kérdésben intézett felterjesztésből, amely szerint „a katonáskodó székely sajgó százados sebeit” azért kell gyógyítani, mert a székelység „az ország bátorsága fentartásának /!/ csalhatatlanul hatalmas tényezője lesz”.20 A törvény szövegét közölték a kolozsvári lapok s jelentették az országgyűlési követek is. Kérdés, hogy ez voltaképpen sok bizonytalanságot tartalmazó törvény megnyugtathatta-e a katonás kodó szé- kelységet. Láttuk, hogy a törvény előírta a /császári/ határőrség megszüntetését és annak nemzetőrséggé való átalakítását. Ez látszólag eleget tett a székelység kérésének, sőt - a háromszékiek esetében - követelésének. Csakhogy amit a 3. paragrafus megadott a „A jelenleg fegyvert viselő, székelyek jelen törvénycikk erejénél fogva nemzetőröknek tekintetnek” -, annak gyakorlati alkalmazását az 5. paragrafus meghatározatlan időre elnapolta: „A jelen súlyos körülmények között /.../ a fegyvert viselő /effektiv standbeli/ székelység mint nemzetőr köteles katonai rendes fegyelem mellett katonáskodni”, s majd a legközelebbi hongyülés fog dönteni a további sorsáról. Vagyis a katonarend köteles volt a General Commando kötelékében az addigi rendszer szerint szolgálni. A magyar törvényhozók tudták, hogy a székelység más törvényt várt, s ezt Wesselényi meg is vallotta Deák Ferencnek: „Az itt szükségképpen elővenni kelletett s kellető tárgyak közé tartozik a székely katonaság ügye, - ezen derék, de nyakas népfaj helyzete események s bujtogatók által felizgatva azon ponton állott, hogy a katonai fegyelmet teljesen lerázza.“ Nagy bajjal sikerült őket lenyugtatni. A róluk szóló törvénycikk nem olyan, amilyennek kellett volna lenni, hanem amilyen lehetett.”21 22 A magyar rendek nem tartották tanácsosnak, hogy az a szervezett katonai erő felbomoljon, amelyre a már sok helyen felkelt pa250 Egyed Ákos: A katonai szolgálat - a székely szabadság jogforrása 21 Utalás az uzoni eseményekre, ahol a II. székely gyalogezred négy százada megtagadta Puchner parancsának teljesítését. Egyed Ákos: Háromszék 1848-1849. i.in. 36-41. 22 Állami Levéltár Kolozsvár. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Levéltára. Wesselényi Miklós levélmásolatai. Közölve: Történelmi Tár. 1904. 345-346.
