Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Egyed Ákos: Székelykérdés az 1848-i erdélyi országgyűlésen
Vármegyék és szabad kerületek 243 Székelykérdések az 1848-i erdélyi országgyűlésen Egyed Ákos Az 1848-as magyar forradalom programját Erdély magyarsága, amelynek mintegy felét a székelymagyarság tette ki, nagy lelkesedéssel és úgyszólván napok alatt elfogadta. A lelkes és gyors befogadásnak, amelyhez hozzátartoztak a nemzeti szimbólumok s Petőfi Nemzeti dal című költeménye,1 ugyanaz volt az oka a Székelyföldön is mint Magyarországon: a reformkorban nemzeti tudatra ébredő magyarság irányadó része jövőképet látott az 1848. március 15-én meghirdetett Tizenkét Pontban. Az előbbiekben érintettek mégsem jelentik azt, hogy az erdélyi magyarság teljesen változatlan formában nyilvánította volna magáénak Március 15-e üzenetét: a Tizenkét Pont 12. pontját az erdélyi magyar program az első helyre tette és ezzel a Magyarországgal való újraegyesülést a legfőbb törekvésének nyilvánította. Ezért Erdélyben 1848-1848 az unió jegyében zajlott, annak minden következményével együtt. Az erdélyi 1848-i eseményeknek egy másik jellegzetessége az volt, hogy olyan részein, ahol a társadalmi struktúra s a közigazgatás a történelem folyamán másként alakult, a forradalom általános programja mellett helyi talajból felsarjadzó programpontok is megfogalmazódtak. A vármegyék területén a jobbágykérdés és a románság által támasztott nemzeti követelések, a hajdani Királyföldön, vagyis a szász székekben a szász Universitas önigazgatási törekvései kölcsönöztek „transzilvanista” jelleget 1848-nak. A székelyföldi sajátosságok főleg abban nyilvánultak megy, hogy a székelység a forradalomtól várta mindazon sérelmeinek gyors orvoslását, amelyeket a Habsburg hatalomtól elszenvedett. Ezek közt kétségkívül a legsúlyosabb volt a ha1 L. Bözödi György: 1848 márciusa Marosvásárhelyen. - Korunk 16. évf. 1958. 3. sz. Egyed Ákos: Erdély 1848-1849 I. Csíkszereda. 1998. 69-94.
