Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Egyed Ákos: A katonai szolgálat - a székely szabadság jogforrása
Vármegyék és szabad kerületek 241 az elődöknek sikerült megvalósítani, a belső nyugalmat. A török-tatár beütés nyomában elnéptelenedett vidékek, elpusztított falvak látványa fogadta az odalátogatókat. Ennek nyomán Erdély etnikai struktúrája is lényegesen megváltozott, mert az elpusztított vidékekre tömegesen telepítettek Kárpátokon túli népelemeket. Bár a pusztulás nem kímélte a székelységet sem, hiszen majdnem az egész székely kontingens odaveszett, de a kedvezőbb földrajzi helyzet, s mindenekelőtt a védelmi rendszer mégis megakadályozta az oly mérvű pusztítást, mint az erdélyi részeken. Viszont a társadalom átalakulása a feudalizálódás irányában felgyorsult. Apafi Mihály kora különösen kedvezett ennek. Uralkodásának végén a székely előkelő réteg már alig különbözött a vármegyei nemességtől, s egyre szaporodott az adományos nemesi elem száma is. A köznép eljobbágyosítása ugyancsak folytatódott. A székely társadalomfejlődésben - amit a bevezetőnkben említettük - a negyedik korszak a Elabsburg-uralom idejére esett. A Habsburg-hatalom még a Leopoldi-diplomában elismerte s régi székely jogokat, de a Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc után nagy átalakításokba kezdett. Mivel a székely haderő Rákóczi mellé állt, 1711-ben rendeletileg megszüntették a Székelyföld katonai rendszerét, s elvették privilégiumaikat, adózás alá fogták, birtokot adományoztak híveinek. Erőteljes beavatkozást jelentett a: határőrvidék megszervezése is, amelyre Mária Terézia idejében került sor.
