Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
Vármegyék és szabad kerületek 21 re a király képe volt vésve, az ő nevében hoztak ítéletet. Szent László és Könyves Kálmán törvényeiben többször is találkozunk velük. Saját, pontosan körülhatárolt bírói kerületük volt, csak ebben ítélkezhettek. Kerületük a megyéhez igazodott, ezért Kálmán első törvénykönyve megyei bíráknak nevezte őket, egy-egy megyében ketten működtek. Igazi vidéki, hangsúlyozottan világi bírák voltak; joghatóságuk az egyháziakra nem terjedt ki. Nem ítélhettek az ispánok ügyeiben, egyáltalán az előkelők ügyeiben sem. Az ő pereiket a király vagy a herceg, Kálmán korában a zsinati bíróság előtt tárgyalták." Az előkelők - bárhogy is hívták őket - a középkorban nem tartoztak a vidéki bíróságok hatáskörébe. A billogosok rendes bíróként működtek, rendszeresen, de minden bizonnyal nem folyamatosan. A középkor viszonyai közt azonban szükség volt a rendkívüli, gyors, tömeges ítélkezésre is. Ha ezt minden megyebelire ki akarták terjeszteni, akkor a már említett ok miatt csak a király nevében tehették meg. A másik, király nevében eljáró vidéki fórum a közgyűlés volt. Talán valamivel később alakult ki, mint a billogosok intézménye, első biztos említéseivel mindenesetre csak a 13. század elején, a Váradi regisztrum lapjain találkozhatunk, ekkor azonban már jól kialakult eljárás szerint működtek. Feladatuk kettős volt: a gonosztevők kiirtása és más ügyekben való ítélkezés. Közgyűlés tartásához uralkodói (hercegi) parancsra volt szükség, ilyennel a király csak előkelőket, udvari tisztségviselőket, ispánokat bízott meg. Az ispán lehetett annak a megyének az ispánja is, ahol a közgyűlést tartották. A királyi parancs elengedhetetlen kelléke volt eme rendezvénynek. Az ispán saját törvényszékén olyan ügyekben, amelyeket elébe terjesztettek, csak a várszervezethez tartozókat ítélhette el, a királyi paranccsal azonban a megye minden világi lakosát. A gyűlésekre nem egyenként idézték meg a feleket, hanem az egész megyének össze kellett jönnie, mert csak így lehetett gyorsan ítéletet hozni az egyébként elhúzódó ügyekben. A bűnözők elítélésére sommásan történt. A kezdeti bűnössé kiáltásból egy sajátos eljárás fejlő- 1 ^ dött ki, a levelesítés. 11 12 11 Váczy Péter: A magyar igazságszolgáltatás szervezete a XI-XII. században. Miskolc, 1930. uő: A királyi kúria bírósága és I. Endre törvénybe idéző ércbilloga. Sz. 1934. 12 Istványi Géza: A generalis congregatio I-II. Levéltári Közlemények [=LK] [=Istványi: Congregatio] 1939. Tringli István: Két szokásjogi norma a közgyűlések működéséről. Történelmi Szemle 1997. [=Tringli: Szokásjogi norma]
