Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Egyed Ákos: A katonai szolgálat - a székely szabadság jogforrása
dalizmus között folyt a harc, de az előbbire nézve rosszabb feltételek között, mint korábban. Az 1562-es felkelés leverése után végbement társadalmi átalakulások egyik szembetűnő jellegzetessége, hogy nem teljesen „organikus”, természetes úton mentek végbe. Mert ha korábban a feudalizmus elemeinek előbb lassú, majd a XVI. század ötödik évtizedétől felgyorsuló terjedése mindenekelőtt a belső erők harcának eredménye volt, a felkelés után a fejedelmi hatalom a felülről való, erőszakos társadalmi formaképzés eszközéhez folyamadott, nevezetesen a job- bágyosítás, birtokadományozás, egy új katonai rend /darabontság/ létesítése, tömeges lófősítések módszere révén. Csupa olyan jelenségek voltak ezek, amelyeknek mását 1562 előtt csak szórványosan, mondhatni csírájukban találhatjuk meg. A felkelés /és a korábbi székely zendülések/ mintegy megtorlásaként felbomlott a központi hatalom és a székely katonai rendek “szövetsége”, amelyről a bevezetőben szóltunk. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a székely gyalogrend egy ideig saját vezetőrétege és a fejedelmi hatalom nyomása alá került; érthető, hogy e súly alatt össze kellett roppannia. A felkelés után a fejedelmi hatalom és a nemesség sietett kimondani a gyalogrend szabadságának elvesztését, azt, hogy jogilag a fejedelem hatalma alá helyezték. Néhány év múlva, 1566 után a királyi /fejedelmi/ birtokadományozás jogának a Székelyföldön való általános gyakorlata következett be; ennek eredményeként a fejedelmi hatalom alá vetett közszékely családok nagy számát székely előkelőknek és egyes lófő-családoknak adományozták.14 A birtok- és jobbágyadományozások nem szűntek meg a század végéig, ami a régi közszékelyek sorait meggyöngítette, a jobbágytartó rétegek helyzetét viszont megerősítette. A régi katonai rendek oldaláról közelítve a kérdéshez: két, korábban elsősorban katonai rend gyors bomlásnak indult - az előkelők rendje, amely nemesi réteggé vált, és a gyalogoké, amelynek romjain kialakul egy új jobbágyosztály, illetőleg egy új katonai rend, a draban- toké. Ez utóbbi azonban semmiképpen sem volt azonos a régi gyalogrend újjászületett változatával. Az átalakulások méreteinek és mélységének illusztrálására idézzük az 1562-es segesvári országgyűlés végzéseit: „Az főnépek az ő főségekben és az lófejek az ő lófőségekben minden székben szabadon éljenek, úgy mint az nemesség az ő 236 Egyed Ákos: A katonai szolgálat - a székely szabadság jogforrása 14 Magyar Országos Levéltár. Királykönyvek.
