Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Szabó László: A jászsági nagycsalád és az öröklésjog
Vármegyék és szabad kerületek 229 tóság is arra törekedett, hogy egy-egy család életképes birtokot tudhasson a magáénak, a család megmaradjon azon a szinten a társadalomban, ahol korábban állt. Ha az osztozkodás a család hanyatlását eredményezte volna, akkor nem is került osztályra sor. Ezzel magyarázható az, hogy valamennyi közösségben sokkal kevesebb a válakozások száma, mint ahány családfő meghalt. A család együttmaradásának, a különélő, jászsági típusú nagycsaládnak XX. századot megérő aktív léte tehát a sajátos törvényekkel is körülírt jászkun joggal magyarázható. Nem szabad azonban arról sem elfeledkezni, hogy a Statútumokat 1768-ban az élő gyakorlatból vonatkoztatták el, s csak lényegileg, de nem részleteiben egyezik a nemzetségi (családi) vagyont együtt tartani akaró nemesi ősiség törvényeivel.
