Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Szabó László: A jászsági nagycsalád és az öröklésjog
Vármegyék és szabad kerületek 223 Statútumokat, amelyet használnak, de a király csak 1799-ben fogad el, számos olyan cikkely került bele, amely a már akkor meglévő nagycsalád, családi vagyon együtt tartását biztosítja, s elősegíti azt, hogy a redemptus jász gazdacsaládok ne szegényedjenek el, sőt idegenbe kerülve tovább gyarapíthassák vagyonukat.4 A Statútumok közül e tekintetben a leglényegesebb a successzióról szóló IV., az özvegyasszonyok jogát meghatározó V., az adás-vevésről szóló VI., és a kiköltözéssel és ennek következményeivel foglalkozó VII. statútum.5 Ezek nemcsak a vagyon együtt tartását, a vagyonok Jászkunsághoz kötését segítették elő, de módot adtak olyan nem szabályozott ügyek szokásjogi, de e szellemben való rendezéseire is, mint az öregekről és kiskorú árvákról való gondoskodás, vagy a kitaszíttatott fiú jussának rendezése, a katonának elállott családtag vagyonának sorsa, kielégítésének módja. Mi az említett Statútumok közül csak egyet emelünk ki, a IV.-et, amely az öröklésjogot szabályozza, s amely szerint az 1. paragrafus kimondja, hogy „Meg-hagyatván, kinek kinek az a szabadsága, hogy a maga által keresett javakból szabadon rendelkezhessen; Hogy ha az illyen Aquisítor Testamentum nélkül halna-meg, és Özvegye nem maradna, annak minden Ingó java Fiai és Leányai között egyenlően osztasson el; az Ingatlan javak, vagy fekvő jószágok pedig a Fiakat illetik, úgy mindazonáltal, hogy ezek a maguk Leány testvéreit, azoknak jussok, vagy részek szerént, annyi Summából, amennyire az fekvő Jószág szereztetett, pénzül fizessék-ki...” (St. V. 1.). „Ámbár azomban szabadságok légyen a Fiáknak, hogy a Leányokat az Ingatlan javakból kifizessék; azt mindazon által nem tselekedhetik akkor, mikor az Aquisítor Atyafiaknak egyike Fiakat, másika pedig Leányokat hagyva maga után; mivel ebben az esetben a Leányok úgy gondoltatnak, mintha Férfiak volnának, pro praefectis, s ugyan azért, valamint ők az Attyokról maradt javakat megtarthattyák, úgy ő rólluk tsupán a Fiakra fog maradni, és már ezeknek szabadságokban fog állam az ő Leány testvérüket pénzül ki-elégíteni.” (St.V.3.). Az idézett IV. Statútum szerint tehát az elhunyt személy (férfi vagy nő) 4 A Jász és Kun megyebéli Törvény-Székeket tárgyazó Statútumok... SZML. 1882.(Fordította: Hild Viktor). Brandt J. 1939. 44-47.0 5 Statútumok..., 11-22.
