Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Szabó László: A jászsági nagycsalád és az öröklésjog
222 Szabó László: A jászsági nagycsalád és az öröklésjog helyen élt egész évben, vagy csak az év egy részében. A Jászságban a közös kenyéren él kifejezéssel jelölték már a XVIII. században is ezt a családformát, s ez kifejezte, hogy egy élet- és gazdasági közösségről van szó, s nem az egy fedél alatt élés lakóhelyi közösség a fő jellemzője. A tanyák XVII. század közepi kialakulása, majd a XIX. század folyamán való elterjedése véglegesítette, s intézményesítette ezt a kü- lönlakást, s családformát. A család célja az volt, hogy a kiadások minimálisra szorításával a család munkaerejét a végletekig kihasználva a közös családi vagyont állandóan gyarapítsa, s olyanra növelje, hogy ha majd válakozásra kerül sor, azaz külön kenyérre mennek az egyes családelemek, minde- niket életképbirtokkal és gazdasági felszereltséggel indíthassák majd útra. Ez a család célratörő életmódjával, tökéletesen megszervezett üzem- és munkarendjével, szigorú munkaerkölcsével el is érte célját, sőt kijutva a Jászság határain túlra, oda, ahol kevésbé célratörően és intenzíven szerveződtek a paraszti üzemek, azonnal fölénybe került és vagyonának gyarapítása felgyorsult. Nem véletlen, hogy a környező jobbágyi területek lakói - miközben elismerik a jászok nagy munkabírását -, szinte utálják a hideg hónaljú jászokat, akik rovásukra terjeszkednek saját falujuk határában, minden földet felvásárolnak előlük és minden olcsó árura (sovány liba, baromfi, rongypokróc) rátéve kezüket, ők válnak kereskedőivé." Ennek a jászsági típusú különélő nagycsaládnak a szerkezetével, kialakulásának körülményeivel, jogi körül írtságával már több dolgozatomban foglalkoztam.2 3 Itt most csak egy kis összetevőt próbálok kiemelni a sok közül, s mint cseppben a tenger, kívánom megmutatni, hogy ez a jellegzetes társadalmi intézmény bármennyire is egységesnek látszik, mégis mennyi variáción át jutott érvényre egy- egy megnyilvánulási formája, illetve jogilag is kodifikált összetevője. 2. A jászok 1323 óta kiváltságokat élveztek. A kiváltságok leglényegesebb eleme volt, hogy belső jogrendjüket maguk alakíthatták ki, s e jogalkotás bár igazodott az egész magyar feudális jogrendhez, mégis tekintetbe vette a sajátos helyi viszonyokat, élő hagyományokat, s a meglévő jellegzetes tendenciákat felerősítette, egy-egy társadalmi folyamatot, intézményt stabilizálhatott. Nem véletlen, hogy amikor az 1745-ös redemptio után 1768-ban megalkotják a Jászkun 2 Szabó L„ 1982. 101-129. -Uö: 1979.1. 102-142. ' U.a. és összefoglalóan: Szabó L. 1980. 104-108.
