Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Botka János: Jász-Nagykun-Szolnok megye 1878-ban és 1991-ben megállapított címere
Vármegyék és szabad kerületek 203 districtus egyformán törekedett jelképei szerepeltetésére (világos kék formaruha, fehér köpeny; pl. 1756-ban az első Nádori Huszárezred kiállításakor; 1800-ban a második Palatinale Régimét életre hívásakor, vagy az 1805. évi országos nemesi felkelés idején.) A fehér szín a tisztaságot, az ártatlanságot, a győzelmet, a tökéletességet jelképezi, utal a fehér ruhában mennybe emelkedő Jézusra, de jelenti a világosságot és a földöntúli fényt is. A figyelmesség, a megbízhatóság jelképe is. A kék az ég, a levegő és a víz színe, a tisztaságot, az igazságot és a hűséget szimbolizálja. Jelenti a vízábrázolást, a víz hangsúlyos szerepét a vidék életében, jelenti a vízhez kapcsolódó megtisztulást és a mértékletességet is. A lovagiasságnak is jelképe. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy a kék és a fehér régi időktől Külső-Szolnoknak, a Szolnok-i Tiszatájnak is színi jelképe. Igazolásul elég egy pillantást vetni Heves és Külső-Szolnok egyesült megyék 18. századi címerére, ahol a kék színű pajzsból egy szép fehér gólya emelkedik ki. Nagyon szerencsés ez az egybeesés, miként az is, hogy igaz, Külső-Szolnokot (Füredtől - Csépéig, Tószegtől - Mezőtúrig) csak kis rész képviseli a megye pajzsán, de ez a kis felület heraldikailag ez első számú helyet, az ún. főhelyet foglalja el. Ez ellensúlyozza a felületi arányokat, békét, egységet tartva azóta is a címerértelmezésben és a címerhasználatban. Jász-Nagykun-Szolnok megye zászlaja nem maradt fenn. Sajnos még egy fotó sem őrződött meg róla. Ismerjük viszont 1745-ből a Mária Teréziától kapott ún. redemptionális zászlót, amely még a három kerület címeradományozás előtti jelképeit örökítette meg. (23. kép) Ősiségét, jelentőségét tekintve a Heves és Külső-Szolnok 1715. évi címeres bandériumi zászlajához és a hajdúszoboszlói „Bocskai- zászlóhoz” hasonlítható. Ez utóbbi a XVII-XVIII. század fordulóján készült, megjelenítve az 1606-ban a fejedelemtől kapott lovas-hajdúk címerét is. Rövid összegzésül a következőket mondhatom: Az 1876-ban megállapított vármegyei, illetve az 1991-ben visszaállított Szolnok megyei jelképek hagyományokra épülő, tartalmas, jellegzetes, szép szimbólumok, amelyek minden részletükkel a jász-nagykun-szolnoki föld, e szűkebb haza múltjához kötődnek. Éppen erre a körülményre, erre az értékre való tekintettel nagyon fontos számunkra ma is ezen jelképek pontos ismerete, a tartalmi és formai sajátosságok megértése és védelme. Hiszen csak így tölthetik be szerepüket, csak így épülhet
