Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája
Vármegyék és szabad kerületek 163 átterjedt. A követelések már nem csupán a tisztségviselők adómentességének az eltörlésére és a képviseleti rendszer bevezetésére irányultak, hanem teljes közigazgatási rendezést kívántak, de az alapot ekkor is a privilégium jelentette. Viták az értelmezésben voltak. Az ügyet az országgyűlés is napirendjére tűzte, és a szabad királyi városok rendezésével együtt akarta megoldani. Végül mégsem született új közigazgatási rendtartás. A konfliktusok oldására 1845-ben a nádor eltörölte a tisztségviselők adómentességét, s ugyanakkor felemelte a fizetésüket. A nádor e reformja helyreállította a felsőbb hatalom tekintélyét, a társadalmi ellentétek elcsendesültek, de meg nem szűntek. A képviseleti rendszer követelése, ha elfojtva is, tovább ált. Az 1848-as pozsonyi országgyűlés által megalkotott törvények megteremtették a polgári alkotmányosság alapjait. A korványalkotók az 1848: 25 te. megalkotásával külön és kiemelten, de ideiglenes jelleggel, gondoskodtak a kiváltságolt kerület igazgatási szerkezetének szabályozásáról. A nádor legfőbb bírói hatalma megszűnt. A Jászkun Kerület nádori főkapitánya főispáni rangot kapott. A helyi társadalom irányítói a tisztújítások után is a redemptusok és a redemptus-nemesek közül kerültek ki, a változások többségükben azonos társadalmi rétegen belüli személyi változások voltak. A korábban nem létező képviselő-testületek zökkenőmentesen illeszkedtek be az igazgatási rendszerbe, hiszen azokat a redempció óta létező birtokossági gyűlések folytatásának tekintették. Csupán a tanácsok érezték kezdetben sérelmesnek, hogy a gazdasági ügyekben döntést hozó testület most politikai jogokat is kapott és irányító tevékenysége elsődlegessé vált a helységekben. A választásra jogosultak számszerinti aránya csekély mértékben magasabb lett a korábbi időszakoknál, de társadalmi összetételében alig változott. A jogkiterjesztés határai a redemptusokig terjedtek, s nem születtek olyan községi határozatok, amelyek az áprilisi törvényeket úgy értelmezték volna, hogy a privilégium sáncai mögé az irredemptusok is beléphetnek. Az összkerűleti közgyűlés sem ösztönzött az új törvények érvényesítésére. Döntéseiket a kiváltságok védelme és a belső béke fenntartása egyformán befolyásolta. 1848 után a jászkunok elvesztették rendi vonásaikat, de a jogi nivellálódás után is tovább éltek a helyi hagyományok, az egykori törvények részben szokásjogként érvényesültek. S bár a Bach-rendszer abszolutista kormányzata átmenetileg sikeres támadást indított az ön- kormányzatok ellen, a jászkun társadalom mégis, külön jogaiban gyökerező hagyományaira támaszkodva, megőrizte másságát. Ebben nagy
