Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatási autonómiája
Vármegyék és szabad kerületek 161 közgyűlés határozta meg az árakat és a béreket, a helységek elöljáróinak kötelességeit, engedélyezte a kölcsönök felvételét, a nagyobb építkezéseket, azt új tisztségviselők kinevezését. Megszabta a használható mértékeket, az ügyintézés módját és az egész Jászkun Kerületre érvényes statútumokat alkotott. A közgyűlés dolgozta ki a helységek gazdálkodásának rendjét, szervezte az erdőgazdálkodást, népszerűsítette az új mezőgazdasági eljárásokat. Az iskolák fenntartására és az egészségügy felügyeletére testületileg és szakemberek alkalmazása révén is nagy gondot fordított. 1790-től, amikortól a Jászkun Kerület országgyűlési képviseletet és szavazati jogot kapott, a követek megválasztása és a követutasítások elkészítése az egyik legfontosabb közgyűlési feladattá vált. Külön közgyűlési feladatcsoportot képeztek a katonai kötelezettségek, a katonaállítás, a katonatartás, a katonaság átvonulásának és az előfogatozásnak a szervezése. Ez a nagymultú, rangsor szerint tagolt és szilárd igazgatás alkalmas volt arra, hogy összefogja a lakosságot, egységesítsen, irányítson és a hivatali szervezete segítségével a külön jogrend birtokában a kerületbe beköltözőkkel a Jászkun Kerület szabályait elfogadtassa. A jászkun társadalomnak ez a belső összetartása akkor is érzékelhető, ha tudjuk, hogy ez a társadalom szociális és vagyoni vonatkozásban a XVIII. század végén már erősen tagolt. A XIX. században a megnövekedett népesség társadalmi rétegződésének arányai megváltoztak. A közigazgatási hatalmat birtokoló redemptusok kisebbségbe kerültek. A tanácsok irányító tevékenységét viszont továbbra is a redemptus érdekek határozták meg. A hatalomból kiszorult rétegek ezért egyre inkább beleszólási jogot kértek a közügyek irányításába. A két vezető réteg, a nemesek és a redemptusok nézeteltérései is egyre erőteljesebbekké váltak. A XIX, század közepére a Jászkun Kerület közigazgatási szervezetének és társadalomvezetésének három ütközési lehetőséggel kellett szembenéznie. Egyrészt az egyre erőteljesebben jelentkező hatalommegosztási törekvésekkel, másrészt a nemesi jogok érvényesítésének követelésével, harmadrészt pedig a saját szűklátókörűségéből fakadó ellentétekkel. Egyes településeken a politikai jogokat gyakorlók rétegének kisebbségbe kerülése a választások torzulásához vezetett. A szűk csoportérdekek szerint választott helyhatósági vezetők egyre kevésbé
