Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Takács Péter: A Hajdúk címerei
Vármegyék és szabad kerületek 147 A területi és testületi autonómiát szimbolizáló címer és pecsét mellett, a helyi autonómiát megtestesítő és gyakorló városoknak ugyancsak szükségük volt a státuszukat és presztízsüket egyformán reprezentáló, de az autonóm igazgatási és igazságszolgáltatási gyakorlatukat hitelesítő pecsétre, aminek a pecsétképét maguk választották meg, de ezt a rendi hagyományokhoz igazodva, többnyire kapitányaik címerképeiből maguk alkották meg, avagy generációkon át használták az éppen megválasztott, nemesi ranggal és címerrel rendelkező, az idők folyamán a helyi igazgatás és igazságszolgáltatás élére választotta kapitányok, századosok a maguk saját címerét, illetve azok pecsétlenyomatát, míg ki nem kristályosodott a kizárólagosan és állandóan használt ábrájú és nyomatú hiteles pecsét. Amikor a címerek végleg elvesztették rendi funkciójukat, a hozzájuk fűződő privüegiális tartalmukat, s a közfunkciók hitelesítésére szolgáló pecsétek ábráját és használatát a belügyminisztérium a vonatkozó törvények szabta keretek között szabályozta, végleg szétvált a pecsét és címer ábrája. Minden egészséges gondolkodású közösségben feltámadt az igény a lehető legkorábban megkapott vagy használt pecsétkép vagy címerábrázolás használatának megszerzésére, engedélyeztetésére. így történt ez a hajdúvárosokban is. Hitelesítő pecsétjük a magyar korona gumipárnás lenyomata a szabályozott tartalmú körirattal. Címerük viszont minden esetben a település történelmi múltjára és a Bocskai vagy a későbbi erdélyi fejedelmek által nemesi rangra emelt hajdúság vagy azok kapitányainak, századosainak címeres jelképrendszeréhez tért vissza. Böszörmény - mint a privüegizált régió hajdani központja - megtartotta a főkapitányi címert. Szoboszló a Bocskaitól 1606-ban nyert címerét használja, Nánás, Dorog, Hadház és Vásmospércs hajdani kapitányai, századosai címereiből alkotta meg a maga újkori címerét. Hasonlóan járt el Polgár is az újkorban, amikor korai naiv pecsétképeit, majd az egri püspökségtől kapott címerét összehangolta a hajdúkor jelképrendszerével. Voltak évtizedek, amikor a történelmi közösségek önmagukat formálódó communitás-tudatát újabb és újabb ideológiai motívumokból építkező címerállatokkal óhajtotta befolyásolni a hatalom, és a hagyományokat összezilálta. Pedig a címerek, pecsétek egy-egy communitás szabadság-építkezésének a történelmi lenyomatai. A számokkal, kilókkal, grafikonokkal nehezen vagy egyáltalán nem mérhető történelmi lét kifejezői. Lenyomatai az egyéni és közösségi akaratoknak, a sors szeszélyeinek és a história törvényszerűségeinek.
