Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Takács Péter: A Hajdúk címerei
Vármegyék és szabad kerületek 141 ge, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György bekapcsolódása a 30 éves háborúba ugyancsak megszaporította a hajdúkiváltságokat és megso- kasította a hajdúknak kiosztott címerek számát.12 A 17. század elején, közepén - főleg Bihar mezőségi részén, a szabolcsi Nyíren, Szolnok, Békés, Szabolcs és Szatmár megyékben - adományozható föld is volt bőven. A háborúk megapasztotta lakosság, a belső migráció lankadatlan zajlása megsokasította a deserta telkeket, elnéptelenedett birtokrészeket, falvakat. Ugyanakkor az erdélyi fejedelmek és a magyar királyok közötti harcok, a keresztény és iszlám török hatalom között meg-megismétlődő háborúk, az ország közállapota és a közbiztonság teljes hiánya rendre igényelte továbbra is a harcos kíséretet, a katonai és fegyveres szolgálatot. Pénz hiányában legegyszerűbb volt erdélyi fejedelmeknek, magyarországi főméltóságoknak hajdúkat felfogadni, és zsold helyett birtokra ültetni, ilyenolyan kiváltságokkal felruházni őket. Kényszer és lehetőség egyszerre szaporította a hajdúkat és azok ilyen-olyan kiváltságait. Mint a májusi zápor, hullottak hát a királyi és fejedelmi címeradományok. Harci érdemekért leginkább a hajdúkra, végvári katonákra. Az egyéni nemesítések és címerek megadományozottai és örököseik vagy vigyáztak nemességük megtartására, átörökítésére, címeres levelük és nemességük megyei kihirdetésére, megyei bekebelezte- tésére, vagy nem. Ez tulajdonképpen magánügyük volt. A Bocskai által adományozott, s utána az erdélyi fejedelmek, a magyarországi főméltóságok, a magyar királyok által is többször megerősített kollektív hajdúszabadság ellen azonban többszörös támadás indult. A Korponán és Kassán részben lelkesült állapotban, részben szorult helyzetben lévő rendek sem rajongtak a nagy hajdúszabadságért. Különösen a megtelepítendő hajdúk szomszédságába került vármegyék. Legyünk őszinték: a közeli és távolabbi falvak, mezővárosok lakói, a föld népe sem rajongott értük. Sok-sok generáción keresztül megtapasztalták már, hogy ez a szabad harcos elem - bár a bőrét vitte vásárra minduntalan - szívesebben él a föld népének szorgalmából, szegénységéből, mint a saját termelő tevékenységéből. Rabolni, csordát, gulyát elhajtani, ménest a maguk hatalma alá terelni, gabonavermeket, borospincéket, jobbágyi és nemesi kamrákat feltörni, kúriákat, 12 A hajdúszabadság privilégiumaiból eddig a legteljesebb gyűjteményt közlő Szeneirey István rendre idézi azokat a kollektív és egyéni nemesítéseket, amelyeket az erdélyi fejedelmek adományoztak a hajdúknak.
