Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Takács Péter: A Hajdúk címerei
136 Takács Péter: A Hajdúk címerei Ugyanilyen formájú, részben hasonló stílusú és fogalmazási!, de tartalmilag mindenben egyező módon ruházta fel a magyar királyságban és a csatolt tartományaiban érvényes egy és ugyanazon nemesi jogokkal Halasi Fekete Péter hajdúkapitányt és századosait - Halasi Beődy Mátyást, Abády Médy Istvánt, Makiári Kiss Pált, Sarudi Rácz Farkast., Túri Pap Istvánt, Chéffy Haty Jánost és Rákéi Makkos Ferencet -, valamint a parancsonoságuk alatt szolgáló lovas mezei katonákat Bocskai, nekik adományozva Szoboszlót, és nemességük bizonyítékaként az alábbi címert: „égszínkék vitézi álló pajzsot, melynek alsó részén zöld mezőben, természetes színében lefestett tigris, hátsó lábán állva, első lábait pedig kiterjesztve, jobb lábában véres szablyát forgatni, és egy eréísen felfegyverzett páncélos lovassal, aki a bal kezében egy kerek pajzsot, melynek közepét egy lánggal égő alak körben, elejétől a végéig ékesít, jobb kezében pedig vágásra kész kivont kardot tart, párbajt vívni látszik. A pajzsra nyitott vitézi sisak van helyezve, melyet drágakövekkel és gyöngyökkel díszített királyi korona fed, melynek közepéből egy másik tigris emelkedik ki; a győzelem jeléül bal lábában az előbbiekhez mindenben hasonló kerek pajzsot, jobb lábában pedig vörös zászlót, tart, melyen egy természetes színű sas, felemelt csőrrel, kiterjesztett szárnyakkal, aranylábakon állva szemlélhető. A sisak csúcsáról pedig, jobbról sárga és kék, balról fehér és vörös színű takarók, mint foszlányok hullanak le mindenfelől. A sisak külső széleit igen szépen körülfogják és ékesítik, amint mindezek a mi leveliink elején, a képíró ügyes keze és művészete által világosabban kifejezve és lefestve látszanak. Az idézett két címer a hajdúhadak vitézeinek megnemesítésével és a már említett területi cserékkel lefedte a későbbi Hajdúság területét, és - I. Lipóttal bezárólag - többszörösen ismétlődő szokásjogi megerősítésekkel — nemesi szabadsággal ruházta fel mindazokat és mindkét nemű leszármazottaikat, akik e területen - mint vitézi elemek - megtelepedtek.3 4 Kezdetben maga a térség is képlékeny, rendre ismétlődő alkuk eredményeként - amint már említettük - változó, és végső formáját Polgár és Kálló kiszakadásával nyerte el.5 A terület kezdeti bizonytalanságánál, megerősítéstől megerősítésig történő vál3 Szénán-y, 1971. 16-19. 4 Uo.\ 41-45. 5 Lásd erre a már idézett szakirodalmat, különösen Rácz Istvánnak a hajdúságról írt mon gráfiáját.
