Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület bíráskodása
Vármegyék és szabad kerületek 129 zést tette kötelezővé. Ez azt jelentette, hogy a vád és a védelem képviselője egy-egy, a perjegyzőkönyvbe beírt szóváltásban fejtette ki az álláspontját. A kerületi törvényszék azonban minden eléje került ügyben ezt az eljárási módot követte. A tárgyalásokat pedig most már nem negyedévente, hanem minden hónapban - az érkezett ügyek számától függően - több napon tartotta meg. Az 1861. június 6-án megkezdett munkáját azonban nem sokáig folytathatta, mert az országgyűlés 1861. augusztus 22-én történt feloszlatása és a katonai kormányzat bevezetése elleni tiltakozásul - a megyei tisztviselőkhöz hasonlóan - a Kerület tisztviselői is lemondtak állásukról és működésüket november 7-én megszüntették. Döntésüknek megfelelően csak a főkapitány maradt a helyén, akinek ösztönzésére 1862. április 8-án a törvényszéki tárgyalásokat - a vagyon és közbiztonság megóvása érdekében - az alkapitány elnökletével megkezdték és 1871 december végéig zavartalanul folytatták. A Kerület tisztifőügyésze 1861. június 6-tól 1871. december 21- ig 2336 személy ellen emelt vádat éspedig 904 vádlottat lopás, orgazdaság, 193-mat emberölés, gyilkosság, 788-at testisértés, 451-et pedig egyéb bűncselekmények miatt áhított a törvényszék elé. A tárgyalások eredménye alapján 548 vádlottat a vád alól felmentettek /23,5 %/, 87-tel szemben más, főként katonai hatósághoz áttétellel, megszüntetéssel, felfüggesztéssel fejezték be az elsőfokú eljárást /3,7 %/, 1701-nek pedig a bűnösségét állapították meg /72,8 %/. Ezek közül 1618 vádlottat szabadságvesztésre /95,1 %/, 2 főt halálra /0,1 %/, 81 főt egyéb büntetésre /4,8 %/ ítéltek. A kiszabott szabadságvesztés-büntetések 1503 vádlottal szemben 48 órától 1 évig, 114-gyel 1 év 3 hónaptól 20 évig terjedtek, 1 főt pedig életfogytig tartó börtönre ítéltek, de ez utóbbit a Királyi Tábla, mint a törvényes gyakorlattal ellenkezőt, 20 évi börtönre mérsékelte. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok értelmében 1861-től kezdve a vádlottak már korlátozás nélkül élhettek perorvoslati jogukkal. A tisztiügyész a törvényszék elsőfokú ítéletét 1565 /67 %/ vádlottat illetően megnyugvással tudomásul vette, így csak 771 /33 %/ vádlott javára vagy terhére éltek a felek fellebbezéssel. A másodfokon eljárt Királyi Tábla a törvényszéknek 547 vádlottal szemben hozott ítéletét /71 %/ indokai alapján helyben hagyta, 65 vádlott büntetését enyhítette /8,4 %/, 41-ét súlyosbította /5,3 %/, 28-at felmentett /3,6 %/, 6-tal kapcsolatban /0,8 %/ az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével a törvényszéket új eljárásra s új ítélet hozata-
