Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Nagy Sándor: A Hajdúkerület bíráskodása
126 Nagy Sándor: A Hajdúkerület bíráskodása többé nem térhetett vissza. 5. Hajóvontatási. Hazánkban 1777-ben honosították meg, de II. Lipót 1790 júniusában eltörölte. A törvényszék mindössze két vádlottat sújtott ezzel a büntetéssel 6. Állásvesztéssel büntették a vádlottat ha bűncselekménye következtében méltatlanná vált hivatali állásának betöltésére. 7. A törvényszék színe előtti megfeddés, megpirongatásjdlk&lm'dzásárá az esetben került sor, ha a vádlott bűnössége oly csekély mérvű volt, hogy büntetésül elegendőnek látszott cselekményének erkölcsi rosszallása. A törvényszék mellékbüntetésként szabta ki 1. a foglalkozástól eltiltást, 2. a választott tisztségtől elmozdítást, 3. a szolgálatból kicsapást, 4. a tanúzástól örökre eltiltást hamis tanúzás miatt elitéltekkel szemben, 5. a kopaszítást /haj, bajusz, szakáll lenyírása/ kóborló tolvajokkal szemben, 6. a város utcáin dobszó mellett meghurcolást terménylopás miatt elítéltekkel szemben. A XVIII. század végétől kezdve már egyre ritkábban alkalmazták, majd mellőzték ennek a mellék- büntetésnek a kiszabását. A bűnösség megállapítása esetén a vádlott köteles volt a bűnvádi eljárással kapcsolatban felmerült költségeket a Kerületnek, a cselekményével okozott károkat pedig a sértettnek megtéríteni. Ha a törvényszék az ügy elbírálása során a nyomozást végző városi tanácsok által elkövetett szabálytalanságot, mulasztást tapasztalt, vagy a perbeli szóváltásban illetlen, a közfelfogást sértő kifejezések voltak, ezek miatt a megrovásokat és figyelmeztetéseket az ítéletben a pénzbeli marasztalásokat követően fogalmazták meg. Ügyszintén azt is, ha pl. a bűncselekmények megfőzése, a közrend megóvása érdekében a közgyűlés intézkedését javasolták, vagy a tisztiügyészt további nyomozás elrendelésére utasították olyan személyek ellen, akik a konkrét ügyben felmerült adatok szerint szintén büntetőjogi felelősséggel tartoztak. A törvényszék ítélete ellen a nem nemesek csak az 1791:43.te. hatályba lépésétől kezdődően élhettek fellebbezéssel a Királyi Táblához abban az esetben, ha büntetésük legalább 3 évi börtön, vagy egyszerre elszenvedendő 100 botütés volt. A vádat képviselő tisztiügyészeket a helytartótanács 1791-ben arra kötelezte, hogy az említett törvényben írt vagy ennél súlyosabb büntetést kiszabó ítéletek ellen minden esetben kötelesek fellebbezéssel élni.24 Az 1797-ben kiadott újabb rendelet pedig akkor is kötelességükké tette a fellebbezést, ha az első24 Uo. 1 l.k. 1791.Mindszent hó 22.N5 17164.sz.rendelet.
