Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gazdag István: A sajtó fegyver. Válogatott debreceni sajtószemelvények
Debrecen, 1849. április 27. 96 ________________ A TISZTÁZATLAN BIRTOKVISZONYOKAT RENDEZNI KELL ígértük olvasóinknak, hogy szólandunk e tárgyakról újólag. Az idő halad, fegyvereinket szerencse kíséri, meg lehet a haza megtisztul ellenségeinktől, de azon idő, mig a felkeltett vihar világszerte nyugpontot lel, még messze lehet s ezt nekünk ügyeink rendezésével bevárni nem lehet. A márcziusi törvények felszabadják a jobbágyságot. A nyáron eltörlötte a szőlődézsmát a parlament. Mindkettő olly törvény, mire a perez parancsoló hatalma sodorta a törvényhozást azért mert megkésett s az idő nyakára nőtt. Azóta állapotaink csak sulyosodtak, alig van osztály melly a megbontott és le nem tisztázott birtokviszonyok terheit ne érezné. A törvényhozás saját nyomasztó körülményei közt bilincsekbe verte az ipart, s az óta leigázva nyög, pedig ez lehetetlen, hogy előbb utóbb meg ne bosszulja magát. Szenved ez állapot súlya alatt a volt földesúr, mert gazdaságát megfosztva a szerencsétlen természetű robot erőtől elszerelni nem bírja, az álladalom nem nyit hitelt, a priváthitelt a végrehajtás felfüggesztése semmivé tette. Bérbe volna kényszerülve adni fölösleges földeit, de a birtok viszonyok rendezetlensége miatt rettegve, bár ok nélkül Táncsicsféle doctrinák lábrakapásától készebb gyümölcstelenül hevertetni, mint bérbeadni. Szenved ez által a zsellérosztály végtelen nyomatást. Szenvednek a curialis birtokok telepitvényei, mert már is sok helyeken vissza vette a birtokos földeit, s megzavarták a curiálisták nyugalmas keresetökben. Szenvednek a tőkepénzesek, mert meggyűlt pénzöket kiadni nem merik, mi kinn hever be nem szedhetik, a hitel tönkre ment a pénz mint kiadott tőke megszűnt gyümölcsözni. E nyomasztó állapotot maga a státusz idézte elő. Nem mert kimondott félszeg törvényeket, hanem mert megállt hosszadalmasan s bevégezni nem akarja azt, mi a történtek után fenn nem állhat többé. Láttunk -e statust melly saját iparát igy tönkre tegye, melly saját beljében így dulongjon mint mi. Vegyük még hozzá azon erkölcsi kárt, melly az anyagival szövetkezik, midőn volt úr és hűbéres folytonos őrködésben állnak szemközt mint ellenséges felek örök feszültségben. A munkás kis birtokos megtagadja kezeit a volt földesúrtól, s mit ez a felszabadításban vesztett, azt a volt jobbágy nem nyeri meg, mert időt nyert ugyan, többet hever, nem vagyonoskodik. Hozzá kell tehát nyúlni a törvényhozásnak erélyesen e viszonyok végelintézéséhez. Nem szabad semmit elhanyagolni, mi a birtokrendszer határozatlanságát megtűrné. S ha ebbe bele fog a törvényhozás, meg ne álljon addig, míg mindenről nem rendelkezett s meg nem vonta végre valahára a korlátokat. Minden osztály iparát leginkább a bizonytalanság fenyegeti. Intézzük el ez ügyet úgy, hogy sem aggodalmat, sem reményeket ne hagyjunk fent. Sokan kényesnek tartják tán illy időben e kérdések vég megoldását szőnyegre hozni. Minem. Mi nem akarunk a kiegyenlítések azon módjára gondolni mi ugyan legkönnyebb: vegyük ettől, adjuk annak. Mi igazságot akarunk s minden érdek kíméletét vagy mindenik egyenlő egyenlő terheltetését magasabb czélokért. Illy időben legkönnyebb tenni mindent mert ki törődnék most apró szőrszál hasogatásokkal? Illy időben lehet merészebb szabályokat keresztül vinni. Megjelent az Esti Lapok, című újság 1849. április 27-i számában Hűbéri viszonyok címmel és N. szignóval. Debrecen, 1849. május 10. A MONOPÓLIUMOK KORA LE FOG JÁRNI Somogyi Gábor folyamodványában kérte a városi közgyűlést, hogy a városon kívüli közlegelőből 2 és fél nyilas földet kialkudott fizetésért engedjenek át számára cserépgyár építésére. „Sokan a képviselők közül valóságos dühösek lettek azon eszmére: hogy bármi czélra a közlegelőből valami kiszakasztassék és eladassék. Felhozták: hogy szűk a legelő most is, nincs eladó föld, s ezen új gyár a város privilegiált cserépgyárait tönkre silányítaná. - Mi azt mondjuk: hogy a város földjei nem idegeníttetnek az által el, ha a polgárság közt használatul felosztatnak; a birtoklás közt csak az a különbség, ha az egész összesen, vagy felosztva, egyesek bírják, hogy első esetben, csak azt mondhatjuk: a
