Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gazdag István: A sajtó fegyver. Válogatott debreceni sajtószemelvények
92 A vita az önkéntesek toborzása körül alakult ki. A szenvedélyeket tovább szította Bihat vármegye Debrecen városának küldött levele: ...Biharmegye látván, miként kebleink, mint a koporsó, csák rothadást tárnak magukban, egy levelet külde hozzánk, felszólítván bennünket, hogy ha már magunk csakugyan nem megyünk a csatatérre /alias, ha már csataugyan olyan gyávák vagyunk/, legalább fegyver- készletünket adjuk át az ő harcias önkénteseiknek... Mit tettünk az önkéntesen vállalkozók gyűjtésével? Kimondom kereken, hogy a toborzás olly lelkesedés nélkül, olly nyomorúságosán vezettetett... hogy mindössze olly törpe szám alakult össze, melly mellett lehetetlen sutra nem báni nagy és tiszta magyar városunknak... Megjelent az Alföldi Hírlap Debreczeni napló című rovatban 1848. szeptember 13-án. Debrecen, 1848. december 24. A VÁROSI LAKOSOK MINDEGYIKE ÉLVEZHESSE A POLGÁRI JOGOKAT A márcziust megelőző időben Debreczennek 3 osztályú lakossága volt. Az 1-ső osztályba azon kiváltságos polgárok tartoztak, kik a város minden javadalmát bírták, de nem minden terheit hordozták: a 2-ikba számiáltattak, kik minden terhekben, de nem minden javadalmakban osztoztak. A 3-dik osztályt azok tették, kik a múlt század végén, s e folyónak elején az akkori felsőbb kormány erőszakolására a város külső környékén házhelyeket kaptak; és mivel ezen helyekért semmit sem fizettek, mint haszonbéresek vagy bizonyos évenkénti csekély összeget fizettek, vagy kézi-munkákat teljesítettek, mellyeken kívül semmi egyéb közterhet nem viseltek, de semmi közjavadalmakban nem is részesültek. E visszás állapotot az egyenlőség, szabadság s testvériesség újabb korszakában természetesen tovább fen nem állhatott. Érezték ezt elöljáróink s épen ezért egy választmányt neveztek ki, melly a méltányosság, jog- s igazság alapján egy célszerű tervet készítene, miszerint minden, valaki Debreczenben, innen vagy túl a sánczokon lakozik, tehetségéhez arányzott terhekben, de egyszersmind javadalmakban is részeltessék. A választmányi terv megkészült, melly e folyó hó 15-én tartott közgyűlésben, elveiben elfogadtatott, s annak nyomán határoztatott, hogy minden városi lakosok minden polgári jogokat élvezhessenek. Nevezetessen, minthogy ezelőtt a külvárosaink nem bírtak, mint a belvárosiak, belső telkjeik után külső földeket, határozatba ment: hogy ennekutána az úgynevezett új-soriaknak is azon arányban, miként ez a belvárosi telkekre nézve addig is gyakorlat volt - a mostani közlegelőből külső földek osztogat- tassanak. Minthogy pedig a belváros lakosai azon telkeket, mellyek után külső földet bírtak, pénzért vásárolták: a közgyűlés igazságosnak találta egyrészről, hogy a külvárosiak is, mielőtt külső földeket kapnának, belső telkjeikért fizessék meg a belvárosi osztályú telkek váltságdíját, azaz, minden négyszegölért két pengő forintot; másrészről kimondták azt is, hogy a belvárosi telekhez edigelé kötött terhekben is aránylagos mértékben osztozzanak; a Debreczenben házat venni kívánó vidékiekre nézve különösen azt határozván, hogy az illyenek által a beiratásidíj 10 pgő ftban fizetessék. Különösen a faizásbeli javadalmakat illetőleg, mellyekben eddigelé csupán a kiváltságos polgárok részesülnek, határoztatott: hogy az eddigi váltságdíj megtartása mellett, minden házzal bíró lakos, a legkisebb adómennyiségtől fogva 5 ezüst forintig bezárólag egy ölfát fog kapni; 8 ölnél több pedig a legnagyobb adót fizetőnek sem adatik. Azonban, ha valaki - bár nem háztulajdonos - a nemzet őrseregénél szolgál, adómennyiségre való telekintet nélkül fél ölfa illetékességet kap. Ezentúl tanyaföldeket is minden háztulajdonos szabadon vehetend. Külső legeltetés nem ingyenes, hanem adózás mellett leszen gyakorolható. A bormérési javadalom, mig a hazai dolgok tisztára jutnak, addigi állapotban hagyatott. Ezen itt érintett határozatok reményre jogosítanak bennünket, miszerint közgyűlésünknek intézkedéseit nem zárt reformnak kell tekintenünk. Mert bizony-bizony sok még itt a javítandó. Megjelent az Alföldi Hírlap Debreczeni napló című rovatában 1848. december 24-én.
