Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Ölveti Gábor: Debreceni változások az 1848-as törvények hatására
56 nagyon alacsony. Az 1848: XXIII. t. c. bizonyos vagyoni cenzushoz kötötte a választói jogot, ingatlan, ipar és kereskedés, évenkénti állandó jövedelem, diploma és hivatal alapján. Figyelembe véve, hogy a korábbi igazgatásban a választott hites közönség 60 tagú volt, melyből 30 polgárt választott a hat utca, akkor ehhez képest a 180 fős képviselői szám, utcánként 30-30 képviselővel jelentős előrelépést jelent, hiszen a hatalmat gyakorlók száma gyarapodott. Ez az önkormányzati rendszer, tehát alapvetően a képviseleti elven alapult.5 A törvényhatósági képviselőtestület a tisztviselői karból és a hat évre választott képviselőkből állt, amely közgyűlésén a város köz- és magánjogi dolgaiban, mint teljes meghatalmazott, döntéseket hozott. A közgyűlés hatásköre kiterjedt a várost érintő minden alapvető kérdésre. Közülük csak néhányat kiemelve: Szabályokat alkotott; döntött a közszükséglet,a közjövedelem, az adó, a kölcsön, az elidegenítés ügyében; hivatalokat létesített vagy törölt; küldöttségeket és állandó bizottságokat választott. A havonta ülésező közgyűlés tagjai közül öt szakbizotünányt választott: Gazdasági, erdészeti, építészeti, árvái és számvevői bizottmányokat, egyenként 13 fővel. A tanács és a közgyűlés a szakbizottmányok javaslatára támaszkodott. A rendkívüli helyzet diktálta, hogy ideiglenes jelleggel a Debrecenben székelő kormányszervek, a katonaság élelmezését az élelmezési bizottmány irányította, vagy például a házi adó mértékének megállapításához a közgyűlés hét tagból álló választmányt küldött ki. A tanács a tisztviselők testületé a közgyűlés végzéseit hajtotta végre. A tanácsülésen a polgármester elnökölt, ahol az utcánként választott hat tanácsnok, a város kapitánya és az előadó jegyző rendelkezett szavazati joggal. A tanács többek között intézte az árvák ügyeit, utalványozott, felügyelte a rendőrséget, a céheket és a nemzetőrséget. Miután elkülönült a bíráskodás és a közigazgatás, a tisztújításon megválasztották a törvényszék élére a főbírót, a hat tanácsnokot és a jegyzőket. Az új igazgatási rendszerhez kapcsolódtak a ténylegesen végrehajtó munkát végző utcai tisztek és hivatalnokok, a régi jól bevált utcai közigazgatás. Évenként választotta meg az utca szavazati joggal bíró polgársága a kapitányt és a tizedeseket, nevezte ki a tízház gazdákat, illetve a tanácsnak javaslatot tett a belső és külső rőzsebiztosok személyére. Új intézményként alakultak meg a törvényszék mellett az utcabíróságok, amelyek a 60 ezüst forint alatti adóssággal és a házbérrel kapcsolatos szópereket intézték. Utcánként az ottani képviselők a törvény- széki tanácsnok mellé két rendes és két helyettes bírói esküdtet választottak. A közgyűlés által 1848. június 6-án jóváhagyott beligazgatási rendezéssel kapcsolatosan a belügyminiszter tett észrevételeket. Debrecen képviselői nem kifogásolták azt a megállapítást, hogy a törvényszék tagjai a város tisztviselői, tehát a közgyűlésen szavazati joggal bírnak, ám nem fogadták el az utcabíróság létjogosultságát megkérdőjelező miniszteri álláspontot. A közgyűlés a hat utcabíróság mellett érvelt, egyrészt a szópereket korábban intéző kapitányi hivatal leterheltségére, másrészt a perlekedés könnyítésére, az ügyvédi közreműködés kiiktatására hivatkozva. A gonosztevők megfékezésére felállított 1841 óta működő rögtönítélő bíráskodás nem ismeretlen Debrecenben. Ezt az évente adományozott jogot az 1848/49-es évekre is megkapta a város oly módon, hogy István főherceg nádor rendeletére és a belügyminiszter által ellenjegyezve, a törvényszék hatáskörébe utalta. A jog gyakorlását - egészen pontosan a lázítás, lázadás és az abból eredő gyilkosság, rablás, gyújtogatás esetén - bár nem volt gyakori, a város fontosnak tartotta a nagy kiterjedésű határ közbiztonsága miatt. Az új törvényhozás terméke volt az 1848: XVIII. t. c., a sajtótörvény, amely a gondolatok sajtó útján történő szabad közlését és terjesztését mondja ki. Az igazságügy miniszter a törvényes rendelkezés alapján utasította a tanácsot a sajtóvétségben ítélkező esküdtszék felállítására. A városban 1849 áprilisára a 24-60 év közötti, 200 forint jövedelemmel bíró polgárságból 144 esküdtképes egyént írtak össze. A sajtótörvény természetesen érintette a városi könyvnyomdát is, amire Tóth Endre művezető az üzem racionalizálására tett javaslata kapcsán már utalt, de bevezetésre került a sokszorosított termékek jegyzőkönyvezése is, természetesen a tanács által hitelesített nyomtatványon. A rendelkezés kapcsán a belügyminiszter utasította a várost, hogy amennyiben a Balla Károly által szerkesztett Debreczen - Nagyváradi Értesítőben politikai témájú cikk jelenne meg, kötelezzék a szerkesztőt a biztosíték befizetésére.6 5 HBML IV. A. 1011/a. 118. k.1060/1848., 1064/1848.; IV. B. 1102/a. 1. k. 1/1848.; IV. A. 1011/j. 16. cs. 135/1848., 216/1848.; IV. A. 1011/m. 123. d. 91/1848.;IV. A. lOll/o. 4. cs. 29. évszám nélkül; IV. A. 1011/k. 217. d. 158/1848.; Magyar Törvénytár 1836- 1868. évi törvényczikkek. Szerk. Márkus Dezső Bp., 1896. 246-248. /Továbbiakban 1. Törvénytár i. m./; IV. A. 1011/m. 123. d. 144/1848. 6 HBML IV. A. 1011/n. 5. d. szám nélküli; IV. B. 1109/f. 1. d. 76/1848.; IV. B. 1109/f. 3. d. 259/1849.; IV. A. 1011/j. 16. cs. 171/1848.; IV. A. 1011/m. 123. d. 144/1848.; IV. B. 1109/f. 2. d. 78/1849.; IV. A. 1011/j. 16. cs. 126/1848.; IV. A. 1011/m. 123. d.
