Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Tóth Ágnes: A városok rendezésének kérdése az 1843/44. évi és 1847/48. évi országgyűléseken a levéltári források tükrében

40

bizonyos jövedelmek után, kis városban 200, közép városban 300, nagyvárosban pedig legalább 400 ezüst forintnyi jövedelemtől adót fizetnek.

Ezen §-usban a polgárosodhatás képességére nézve kívántató kellékek 3 pontban jeleltetvén ki, azoknak aránytalan voltukban a küldöttség egyáltalán nem tud megnyugodni, mert mind a b_pont gyárosok, kereskedők és kézmivesekre nézve az egy évi lakáson kívül semmi megszorítást nem tészen, addig az a pont a fekvő tulajdont bírókra magosra vont fekvő vagyon érték kimutatását föltételezi, a c pont pedig az intelligenciát igen súlyosan nyomja 6 évi állandó lakást és a nagy városban 400 forinmyi bizonyos jövedelmet kívánván, holott az intelligencia iránt, melly pedig éppen most vétetik adó alá, a státusnak ellenszenvet, nyomási irányt mutatni legkevésbé szabad. Ez a szigorúság a fekvő birtok és az intelligencia iránt azon az iparűzők irányába, kiket különben a küldöttség is kellőleg ápolandónak tart, kitüntetett, ezen aránylag túlságos engedékenység sérti az igazságérzetét. Mert nem tudja a küldöttség az igazsággal megegyeztetni, hogy míg a fekvő vagyonra, és értelmiségre nézve a képesség magos fokra emeltetik fel, addig az iparüzletreni képesség se vagy igen csekély kellék feltételeztessék. Az igazság azt hozná magával, hogy vagy egyikre se határoztassék illy felvont képesség, vagy mindegyikre.

A követek részére kiadott anyautasításban kifejtett elvhez képest kívánata e városnak, és a küldöttség véleménye szerént is, az volt óhajtása és még most is az lenne, hogy követve az egész miveit Európát mindenki annyiba bocsáttatnék a politicai jogokhoz, amennyiben a terhekben részesül. Ehhez képest nem tévén a városi lakosok osztályaira nézve különbséget, nehogy egymással vetélkedő, irigykedő vagy szinte ellenséges csaták maga a törvény által formáltassanak, a kis, közép és nagy városokra való tekintettel bizonyos adó mennyiség lenne megállapítandó, melyet ha valaki, akár fekvő birtok tulajdonosa, akár iparos, akár okleveles legyen, fizet - azonnal polgárnak tekintessék, ha már három év óta lakik a városban, mert csak így tekintethetik állandó lakosnak, és így olyannak, kinek érdeke a közönségével összve van forradva. Ezen adó eszméje magában a c pontban is benne foglaltatik, mert az oklevelesekre nézve egyenesen az adófizetéstől feltételeztetik a polgári jog. Ehhez képest tisztán áll az, hogy azon elv, melly a K.K. előadásokkal közlött törvényjavaslat felhozott c pontjában alkalmatosnak találtatik: az az a és b pontoknál is logicai akadályra nem fog találni.

De miután az anyautasításban is kifejtett elvnek törvényhozás útjáni megállapítását már reményleni is alig lehet, azonban a polgárosodhatási képesség ekkénti osztályozata erányába a küldöttség előtt azon aggodalom tűnik fel, miszerént ha ezen városban, mint az a pont alatt feltételeztetik 1500 ezüstforinttól 2000 ezüstforintig terjedő értékű fekvő vagyon bírása kivántatánd, a házak itteni még jelenleg csekélyebb árához képest sok házbirtokosok elmaradnának a polgárosodhatástól, akkor midőn a b és c pontokban kijelelteseknek anélkül, hogy erányokba a fekvő vagyon birtoka feltételeztetnék, sokkal nagyobb kedvezés adatik, amikor azok csak élelmi keresetük, s jövedelmök bírásával is polgárosodást nyerhetnek. Amint hogy előre is kiszámítható lévén az itteni F. alatt előterjesztett város lakosainak hármas osztályzata egybevetéséből, mennyivel kevesebb számmal lennének a házbirtokos lakosok az a pont szerint képesek a polgárosodhatásra, mint az iparűzők a b pont_engedékenységéhez képest. Amennyiben midőn jelenleg e városban a házbirtokosok, kik ezen birtokjuk értékéhez képest, polgárosodhatásra az a pont szerént csak 816-an képesek, akkor a b és c osztályzatú polgárosodhatok száma 2313. Annál fogva illy aránytalanság következése fedeztetvén fel e városra nézve, a küldöttség a követeket akként vélné utásíttatni, miként

1. Hogy az a pontban foglalt házbirtokosok birtokjuk értékének meghatározása nélkül, különböztetést nem téve polgárosodhatásra képességgel bírjanak. Kifejtvén e részben már a múlt országgyűlésen a 234. ülés 308. számja alatt a T. KK és RR által 7. üzenetükben nyomos észrevételekkel támogatott azon elvet, mennyivel több igény tulajdonítható a városi ingatlan birtok, jelesen házak tulajdonosainak, a fekvő vagyonnal nem bíró lakosok ellenében, a polgári képességre nézve. Amennyiben ezek olly vagyont búnak, mely az adónak minden más ingó vagyon felett ad egyedül biztos és maradandó alapot, mi a birtokos elszegényedésével, vagy változásával is ugyanaz marad, mikor ellenben az ingatlan bútok folytonos változásoknak, sőt enyészetnek is kitétetve, általa a társaság a közterhek viselése és adó teljesítése eránt biztosítva nincsen, sőt az ezekre kivetett adózás bé nem vehetés esetében is csak a fekvő birtok fedezheti. Hogy ezen fekvő vagyonoknak részint örökösödés, részint szerzemény útjáni birtokosai tulajdonokhoz mint a rendek izenetében érdekesen kiemeltetik, mennyi kedves vonzahni érzésekkel kapcsoltatnak.

Hogy ezeknek birtokosai nemcsak házaiktól fizetik az adót, hanem a felett más valamely élelem nemét követniük kelletvén, mint kézművesek vagy iparűzők is vonattatnak adózás alá.

Hogy ha pedig azoknak birtokosai nem kézművesek vagy iparűzők, hanem földművelők, akkor ezen birtok még inkább megkülönböztetést igényel, mert azon kívül, hogy attól a közteher hordozása kétszeresen teljesíttetik, annak birtokosai mind a közönség élelmezésére kívántató kellékek kiállítói, a társaságnak egy nélkülözhetetlen és fő alkotó osztályát tévén, a polgárosodásra felettük aligha már jogosabbitottabbnak tekinthető.