Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
____________________________________________________________________315. tó a’ halál ijjedelme Oh örök ifjúság miért nem kisérsz bennünket örökké, mért kell elmúlni mindennek, mint ez ábrándos estvének is melynek csak emléke maradt meg szivünkbe. A’ társalgást ízletes vacsora ( 493 ) szakasztottá félbe,- igen mert csak ezután folyt a beszéd élénkebben a’ kedélyek felvillanyoztatván az felséges zamatu hegyalja nectár gyakran ízlelt tüzes cseppjeitöl ha ez még hozzá vesszük hogy a’ ház angyala éppen szomszédom lévén annak tüzszemsugarai is velőkig hatva égettek igazán két tűz közé valék szorulva, folytatva kiki megkezdett eszméi tovább szövését s igy mi is a’ magunkét, mely akkor a’ hazát kissé háttérbe szoritá pillanatra,- de ismét mondom minden elmúlik,. Tehát ennek is vége lett mert a’ háziak érezve tudva fáradságunkat önként nem akartak bennünket tovább fentartőztatni oly időbe midőn mindenki örömest ébren töltötte az éjjet hogy a’ hazá (494 ) ról cseveghessen vagy más szóval politizálhasson, mert háborús időben mindenki politicus- különösen természetébe fekszik ez alkotmányos eleténel fogva a’ Magyar embernek- s igy csak hamar a számunkra kimutatott hellyen az álom karjaiba bocsátkozánk s oly hamar- bár jól- keresztül alvánk az éjt- mintha csak pár perez lett volna,- de azért megfrissülve öltözénk fel katonásan jokor hajnalban, s kezdőnk a’ kiálláshozAzomban jókori felkelésünk daczára is reggelivel katonai gyomorhoz méltóan elláttatánk s vevőnk érzékeny búcsút a’ családtól, annak kertjébe nőtt egyetlen virágszáltól, kinek sasszeme a tá (495 ) vol gyülhellyig kísérőnek míg arczom a’ tömeg hullámaiba fel nem oszlottOh ti büszke hadfiak kik délezeg paripákon, mint lepke szállatok virágról virágra, távol vidékeken keresztül, szívtelenül nyugalom zavartan, miért esdetek ti szerelmet, talán azért hogy nyugalmatok árrán egy ártatlan szívnek orozzatok meg legtitikosb kamaráját, miért akartok ti a’ szerelem ambrosdus méh kassához jutni mely csak a szorgalmas méheknek sajátja- míg a’ darázs csak fulánkjának hagyja maga után fájó emlékét, miért vallatok ti szerelmet, kiket ha ma nem, hólnap idegen hon határira sodor a’ ( 496 ) hadvész zúgó förgetege- olvassátok a’ történet lapjait nézzétek a’ multat tekintsétek a’ jövőt, az idő mindenre megtanít,- csatába harczolni kellAprilis 30n tehát elindulva Tályának / Tállya / vevénk utunkat, én éppen az elöcsapatot vezetém midőn a’ Város alá érve temérdek nép tömeg várt, s köztök roppant sok csinosan öltözött urinők s midőn hozzájuk vagy is a’ közöttük elvezető utón, mind inkább közeledék a’ századot vigyázzra vezényelve, meg harsan ezer torokból az éljen, s záporként hull reám kétfelöll a’ sok csinált és természetes virágból készített koszorú mellyeknek csinosabb nők kezei ( 497 ) bői felém repülő részét felfogva v / vagy / felkapva kardomat annak hegyéig velők végig rakám míg egy pompásan összeszerkesztett koszorút mellemre tűzve, büszke tartással lépdelék századom élén az ember tömeg között a’ Város falai közé, kisérve temérdek néptömegtöl, kiknek szájából csak egy összeolvadt általános tompa hang vala kivehető éljen a’ haza éljenek a’ honvédek. Béérvén századomat a’ Város Piaczán felállitám, bevárandó a’ nem messze jövő főcsapatot, mely oda érve, egy kis pihenés parancsoltatott.A’ tiszti kar ezalatt hozzám jőve irigyelve emlegeték fel szerencsémet, ( 498 ) mint a’ ki oly sok szép nőktől annyi koszorúkkal halmoztatám el,- azért is azokból jobb barátimat részesitém,-mert a’ fő csapatbeli tisztek, s maga az Őrnagy is kapott ugyan koszorúkat,- de részint sokaságok miatt, részint azért mert már eladogálták mindnyájának nem jutott Na de ez tulajdonképpen a’ dologra nem is tartoznék, mert ez nem a’ mi érdemünk, hanem az ügyé mellyet képviselőnk, s csak is azért emlitém itt fel hogy ebből is kitűnjék a’ népnek az ügy itánti szeretete, buzgalmaid Tályán kissé kipihenve magunkat, a’ még Szánthón nyert parancs következtében a’ gyönyörű Sajó völgyén keresztül Miskolcznak ( 499 ) tartva vettük utunkat, mígnem estvére, a’ gyönyörű fekvésű Forróra értünk, melyből felséges kilátás van, a’ mintegy zöld szőnyeggel beborított Tisza és Sajó öntözte termékeny lapályra melynek pompás panorámáját egyfelöll a Kassai hegyeknek egymás megett mindegy magasabbra magasabbra nyúló bérczei, másfelöll Tokaj nectárt szülő, egykor tűz, most bort termő magas hegye, harmadik felöli a’ ronaságon szilaj vágtatással keresztül kigyódzó szőke Tisza zárja be, míg a’ falvak tornyai, a’ Delibab csábtengerében látszanak úszni. A’ gyönyörű Majus elseje.
