Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
314 került a’ tanyai útról miért nem hozhatta őt be a’ Városra is, s velle együtt a’ mostohát,- talán azért mert félt intő szavaim hatásától- és miért nem jöttek több erössebb rokonaim is látogatásomra, meglehet talán az utolsó perczében a’ valahai láthatásnak.- de a’ többibe nem vólt atyafi s rokon. ( 486 ) érzelem,- hiába a’ távoliét meghűli még a’ testvéri érzelmeket is ugyanazért én másnap reggel még elindulásunk előtt szekeret keriték neki- ki öt haza vihesse, lévén ott több portékát hozott Debreczeni elöfogatosok, azomba Zeneszó melletti elindulásunknak még szemtanúja vólt,- én pedig a hozott élelmiszereket az útra elpakolva érzékeny búcsút vevék tölleAprilis 25e reggel már mint hadnagy állottam be a’ sorba bár egyenruhám még nem vólt, melynek beszerzése végett Debreczenbe kéredzvén nem eresztettek el,- ugyan azért kardot kapitányom Platlii István adván tisztességes honvéd szin attilaból veress sinoros fekete pantallómból álló őrmesteri ruhámba a’ 6^ századbeli hadnagyi hellyet elfoglalám, s a Rákóczi lelkesítő indulója mellett.- kivonulónk Ujvá ( 487 ) rosról- melyet annyiszor ehvárosnak sárvárosnak elkeresztelénk,- s mely életembe is ismét egy nevezetes episodot képez- Böszörmény felé- s még aznap délbe ott ebédelénk én Rikl főhadnaggyal egy becsülletes polgár háznál hol jóféle magyaros ételekkel s tiszta sujommal jól tartatánk, a’ nap hátra levő részét itt tölténk, s csak másnap reggel miután több itteni vólt tanulótársaimmal mint ujjoncz Bocskay huszárokkal találkoztam vólna- kik ily korai hadnagyságomon csudálkoztak- mintha bizony 8 havi katonáskodásom után arra lett volna ok- midőn mások kiknak pártfogások vólt egy két hét alatt, hogy úgy mondjam az annyok hasából ugrottak be a’ tiszti karba, tanulatlan, tudatlan, minek gyakran szomorú eredményét ( 488 ) kellett tapasztalnunk csaták alkalmával,- én azt tartom hogy- csak közlegényből lehet jó tiszt, s csaták közt teremhet az, nem pedig a’ penészes irodák poros asztala mellett vagy a szülei csendes hajlekbaIndultunk Nánásra, hol ismét ez nap pihenő vólt,- mert eleinte csak lassan utazónk hogy a’ hosszasabb kitartásra magunkat előkészítsük- 27Ü délbe SzentMihályra értünk mellynek túlsó oldalán fekvő s velle összeköttetésbe levő Bűd hellységébe szállasoltatánk be, én egy Zsidó lakba holott is megebédelve, azonnal czéllövésre SzentMihály Nánás felölli oldalára rendelteténk ki egy nagy halomhoz azon fáradtam,- hol egész estig czéllövéssel foglalkozónk,- midőn hazaérkezve út és fáradságtól leveretve ( 489 ) bár, mind a’ mellett vígan tölténk az estvét, s azután az álom jótékony karjaiba bocsátkozánk, kipihenve a’ már két napi utazás terheit- s ujj erőt véve a’ még megsem számlálhatott s nem is gyanított napok nehéz fáradalmainak elviselésére Aprilis 28n Lökön Rakamazon keresztül a Tiszai leégetett s most csak tutajokra rakva rögtönzött hídon át Tokajba érkezénkEzen és a’ következő Aprilis 29n délután míg e hellyen időzénk, s midőn beérkezésünk után a fogadóba ebédelni összejöttünk volna a tiszti karral kaptam meg az Őrnagytól kinevezési oklevelemet s egyszersmind ugyanakkor olvasóm azt a Közlöny hivatalos lapból ( 490 ) - miért is a’ tisztek felszólítottak hogy a’ kinevezési áldomást meg kell adni,- mit én meg is ígértem Azomban egy kissé borsosnak tartván a fogadóbani ellátását a tiszti karnak s a’ netalán még csatlakozóknak, ebéd után szállásomra haza térve, emlitém ezem körülményt becsülletes, úri házgazdámnak és nejének, azon hozzá tétellel hogy a’ beszerzési költségeket én viselvén, a’ kiállítást és elkészitást átvállalni szíveskednének mit azok ezer örömmel teljesíteni Ígérvén s szerencsésnek mondván magokat a szolgálhatásért- kész lett estvére a’ nagyszerű vacsora, melly alatt és után mint délczeg hadfiak poharak között vígan mulatónk ki világos kiviradtig- s igy inneplénk meg kinevez ( 491 ) tetésem örömnapját s emlékét- még pedig erre kelve a’ lett a’ legkedvesebb eredmény reám nézve, hogy a husnemüek árain kívül- mit egyedül kellett pénzen venni az ellátó háziasszonynak- az egész kiállításért egy frt sem vett jószivü s becsülletes magyar lelkületű, vendégszerető gazdám, ki maga is mindvégig velünk együtt éltette a hazát s hadsereget, mint amannak védőjét, sőt az útra egy pinczetok borral ajándékozott meg. Másnap Aprilis 29n Szántóra érkezőnk hol Rikl főhadnaggyal egy nekie ismerős úri háznál szállásoltatank be, hol még csak fördökádak is állván rendelkezésünkre miután magunkat az út porától megtisztítottuk, s tisztára átöltözénk, a kedélyes család körébe helyt foglalónk ( 492 ) s folyt a’ beszéd és társalgás egész estig egyről másról, de különösen a’ mit mondanom is felesleges a’ haza sorsáról jövőjéről, vívott csatákról s győzelmekről, s jóslatok tétettek a’ jövőre míg én a’ szende házi kisasszonynyal kedves társalgásba merülve, ki aligha éppen úgy nem érdekelte a’ 19 éves fiatal tisztet ezen perczbe mint maga a’ haza sorsa, s az ügy melynek életét felszentelő, de hiszen lehet e nagyobb ösztön a’ dicsőségre, mint a’ hon és szép leány szerelme, ha e kettő ég a’ honfi kebelbe lehet é akkor reá nézve borzasz-
