Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
304 a’ vigság anal hogy az élet ölő pálinka hellyett egy jó nagy fazék melegített mézes bor várta a’ jóbarátokat, s ehez még az is járult hogy éppen azon napokba érkezett Debreczenből egy kedves tránsport - mely ált vala az ujjonczok azon neméből, mit neveznek Debreczeni Kolbásnak. ( 417 ) mely általunk ízletesen elkészittve hatalmas ebéddé egésszité ki az napi elátásunkat, Mégis jelent ezen katonás innepélyre, közel s távol lévő,- mindenki a’ baráti nevezetre igényt tartott magának.- minden ki velem ezelőtt a Musák oltáránál szolgált s most Hadúrnak áldozni sietve jelent meg - lekellene írnom, de nem vagyok képes rá, a mulatság lefolyását eseményeit,- le kellene festenem hogy milyen harczriadó lármája között tartott katonai vigalom, de ehez méltó ecsetem nincs,- azt csak látni és érezni lehet, de toll nem foghatja fel - annyit azomba megjegyezhetek hogy az egész nap a’ legnagyobb vigság között folyt le, dal dalt ért, s élezek követték egymást, ki tudja holnap mit érünk Míg hát vagyunk vígan éljünk volt ( 418 ) a’ jelszó,- történtek hatalmas toasztok, a’ hazáért nemzetért,- s annak léteiéért vívó nemes hadseregért a’ haza leikéért, majd közelebb tért az esme az ünneplés tárgyához s talpra esett mondatokkal üdvözlőnek egyenként és összesen, mi az elmondott de fájdalom megnem tartott kővetkező, s hosszúra terjedt vers kezdő szavaiból is meg tettük. “Havas széllel jár a Sáska Nyakunkba a Honvéd Táska” Mert mint említem én Havas és Sáska valánk a’ tárgy és központ kik körül a’ társaság össze sereglett A Poharak közt lezajlott egész nap még nem vala elég kielégíteni a’ pesgő ifjúi vágyakat, mégazon éj több élő vágy keresésére ösztönzött, s a zajló Maros alig befagyott jegén keresztül O Aradra raga ( 419 ) dott. mellyért csaknem életemmel lakolek, mert a’ mint az elööröket gondos vigyázással kikerülendő, egy malomnál akartam át menni a’ jégen az azonnal leszakadt alattam, s hónaljig a’ jégen lebegve a’ vízbe merültem honnan azomban egy velem jött Schubert nevű segélyével kiszabadulva folytattam veszélyes utamat, habról habra lépve, mely keménnyebben meg lévén fagyva. - biztosabb alapot nyújtott, s rövid időn a’ tulparti örök vigyázatának daczára eszrevétlenül által hatoltam, s Ó Aradon testvéri baráti ölelö karok között a’ gyönyör mámorába merülve találtam fel magamat, melynek csak a’ késő reggel vetett végett, mely a’ Maros jegénél már most biztosabb hellyén hazamenetelre késztetett,- Óh ifjúi vakmerőség ( 420 ) ki egy pillanatnyi kéjért koczkára teszi az életet,- Óh iljuság tavassza mért vagy te örök,- miért nem teremsz mindég virágot,- miért kell reád a’ késő korból mindég fájdalommal, de kedves emlékezettel vissza gondolni. Ismét vissza szállottak a’ kedélyek rendes folyamokba, napi életünk is szokott vágásába haladott előre - minden nap letölt az egy nap gyakorlat és iskolázással, a másik elöörködéssel ilyenkor minden nap elkelt rendes portio gugyi minden délbe s estve megsütöttek A. / Angyalosi / Miskával a’ közösbe tartott szalonnát , s mindannyiszor kiürült ra a’ kis csikóbőrös kulacsocska - s volt tölle egészség és jókedv, Oh ti finnyás nagy urak és Ínyencek nem tudjátok ti mit tesz a’ sanyaruság kenyerét enni, nem tudjátok ti hogy szenvedés ( 421 ) és nyomor edzi meg a testi és általa a’ leki erőt - igy folytak tehát ezek minden nap meg megszakítva a’ Várbeliek kirontása által, mely mindannyiszor diadalmasan visszaveretett Ezalatt azomban erőnk igen megnevekedett, mind emberekben, mind hadi készletekben, a’Vár teljesen körülvétetett, s a nagyobbszerű ostrom megkezdetett, minden oldalról hatalmas mosarak tátották tűzokádó torkaikat a’ Vár felé,- árkok készítéséhez fogtak,- melynek ásásához legelőször szakaszom s a 4k rendeltetvén ki - bár nem tudva miért - midőn a’ Városháznál lerakott ásók csákányok felvévtelére felszóllittatnának, azt tenni vonakodtak, “ mert úgymond ők fegyverrel szolgálni a’ hazát indultak el, nem pedig sírt ásni”- s igy nem tudván sok szóval is őket kapatzitálni,- magam ragadtam (422) először csákányt azon felkiálltással hogy egy sem igaz magyar ki példámat nem követi, s külömbséget tesz a’ kard v / vagy / puska és ásó között - akkor midőn mindegyikkel a’ Szabadság nagy munkája mozdíttaték elő - példámat követték is mindnyáján vagy kettő kivételevei ki megmaradt makacssága mellett miért másnap Mariassy által megbüntettettek.- s a’ helyszínére kimenvén a’ nekünk mérnökileg kimutatott helyen munkához láttunk, s hatalmas csákány dörgések alatt rezgett a’ keményen befagyott föld kérge - addig magam a’ mérnökkel s lánczhuzőkkal bejártuk egész a’ Vár faláig - s láttuk a’ köd fátyolon keresztül homályosan világító hóid gyenge fényénél a’ Vár falán járkáló őrt,- ezalatt eljött a’ kiszabott éjfél, s mások váltottak fel bennünket a’ fárasztó, de ( 423 ) a’ nagy hideg miatt önként is teljesíteni kellető munkától,- ezen foglalkozásunk ezután mindennapi vagyis minden éji lett,. Mi azt eredményezte hogy rövid időn a’ Vár környéke be vólt halózva árkokkal, mely a’ bekövetkezendő rohamnál hatalmas szolgálatot teendett. Azomban saját magunk készítette művűnknek mi hasznát nem vehettük, másként
