Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
302 a kapu alá egy begördült gránát oly hatalmas durranással és erővel pattant szét hogy darabjának ütései tán ma is meglátható nyomokat hagytak az eröss tölgyfakapu két szárnyán úgy hogy alig maradt idom a közel feljáró grádics tekerületébe beugrani, a bizonyos agyoncsapás veszélye elöli s valóban soha igy üldözőbe nem ( 404 ) vett a gojók zápora mint most, mert mielőtt még ezen szállásomra értem volna a gojók járásának felette kitéve levő félvezető uttczából kiérve, a Vas Kavéház épületébe lakó Kapitány s betegen fekvő Varga Jósefhez igyekeztem, de a bombák egyre hullottak előttem mellettem - midőn már a szobájához vezető pitvarba nyitottam be a 4 szögű épület nyitott felső részen egy bomba esett be a szűk udvar közepébe. - s szétpattanva egy darabja oly nyilsebességgel vágva keresztül magát az általam csak most behajtott pitvarajtőn keresztül, hogy az darabokra szakadt, - s a rohanó darab fülem mellett eldudálva a pitvarba össze rakott edényeket mind összetörte és halomra sodorta. - mire én a Kapitány szobájába nyiték, - kik ijjedve rohan ( 405 ) tak ki fele a zajra - mert többen voltak nálla - s bámulva tekinték a rombolást. - de még nagyobb bámulással csodálták elképtelenedett képemet, - mely az éhség - harcz szenvedései - s egy bizonytalan jövő kétes reményébe halálsáppadt alakot ölte itt kissé kipihenve magamat, - s nehány korty pálinkát véve magamhoz - távoztam az előbb említett szállásomra, hasonlóan üldöztetve a bombák pattogó darabjaitól s csak az isteni gondviselés igazat oltalmazó bölcsességének köszönhetem hogy mindezen kisértetek között is éppen maradtam. Szállásomra érve, - az előbbi itt létek által ismerőssé vált szobaleány a pinczébe szállásolt el. - miután a felső emeletről és földszinröl mindenki odaköltözött a bombák veszedelme elöli, s itt is a pincze jukakat s ablakokat. - elébe állított vastag geren ( 406 ) dákkal végig rakva kellett óltalmazni a bizonyos betöréstől,- Itt vóltam tehát bátorságba - késő éjji várva a dolog mire dőltét mert még az ágyuk egyre hangoztak - mígnem éjfél tájba azok elcsendesedvén,- én is az annyira óhajtott álom karjaiba bocsátottam magamat.- mert étekről szó sem vólt- kinek jutva az eszébe ilyenkor legnagyobb éhsége mellett is - s életem legédesebbik álmát ekkor aludtam reggelig,- a midőn felkelve - a Piaczra mentem ki találkozandó a még meglévőkkel s rendbe szedendök magunkat Össze is jött az egész csapat külömbözö háló hellyéből s a Piaczon régi szokott hellyén összeseregelve, ujjabbi rendszeres elszállásolás végett - a Városnak egy még ( 407 ) nem lakott a Vártol legtávolabb eső részébe szállásoltatánk el. én egy valami Zsugori vén úrhoz.- kinek soha se nevét se mesterségét meg nem kérdeztem,- ’sémbes kötölöczködése rósz ellátása annyira rosszul esvén az eddigi jó bánásmód mondhatni szeretet s jól tartás után.- ugyan azért én oda hagyván öl vissza költöztem a Lippai megtérés után nyert szállásomra Tedeschi és Zukovics kereskedő társáklioz hol az ismeretes szobaleány Pepi által minden szükségesekkel bőven elláttattam,- s igy már nyugalomba vóltúnk,- s kezdők kipihenni a szerencsétlen December 161 eredménytelen véres nap fáradalmait, foglalkozásunk s élet módúnk rendes vágásába jött az esmeretes hellyen, naponta gyakorlatokat tartottunk, s anak végeztével a Kávéház vólt rendes ( 408 ) mulató hellyünk hol újság alvasás Biliárdozás,- s többször iddogálás mellett bor között vigan folyának napjaink Itteni pihenésünk azomban csak mintegy 9 napig tartott [ változott az íráskép! / mert a minden napi gyakorlatok s erősített fárasztó forpostirozások cernirozások a Máros mentibe előre gyanittaták a’ közel jövő megszokott eseményeit ismételve láthatni,- December 24e éjjelen csapatommal előőrségen valák a Csalai erdő alatti hídnál, őrsre menik a part mentibe jobbra és balra lévén felállítva- azomba a csak múlt napokba kezdődött hidegség ez ejjen oly fokra hágott hogy az alig vala kiálható annyival inkább pedig mert az ellenség őrei a’ túlparton szembe velünk szinte fel lévén állítva tüzet rakni éppen nem vólt szabad ugyanazért az enyhellyül felállított deszka bódéba a hideget nem állhatván, minduntalan őrjáratot tartottam 2+4 emberrel a Maros parton végig egész a Vár alatti őrszemeinkig ( 409 ) a’ midőn a Város szélein létező korcsmákba gyakorta borral űztük a hideg dermesztőségét, mind ezek mellett is mind az őrszemeknek mind nekem labaimat s ujjaim végeit a’ kegyetlen hideg megrontotta, másakét még jobban, kik közzül többen sokáig feküdtek is benne Ezen körlés alatt tapasztaltam én azt hogy a Vinkler háznál több ácsok a’ már napokkal ezelőtt elkészitett híd felállításán dolgoznak, hordva oda temérdek hosszúságú kőteleket, szalmát satb - Azomban a híd felállítását feleslegessé tette maga a természet, teremtvén ez ejjel oly hideget melytől a Máros vize már éjfélre keresztül állott s egyes embereket képes vólt megbirni, miért is a természet gyanított szándékát mieinknek mintegy elősegélni láttatván, kaptak az alkalmon, s hozzá fogtak a híd kiszemelt helyén a jég locsolásához ezt behintették szalmával s újra locsolták, mely csak hamar be és rá fogyván hajnalra biztos átmehetővé vált a’ még tegnap ( 410 ) hullámokat görgető Maros sík hulláma.- A’ midőn ez ismét megszalmaztatván felül a’ biztosabb mehetés végett az egész Oaradi Őrség hajnalban, a’ kint lévő előőrséggel egyetemben szép csendesen és rendben UjAradi oldalra áthúzódott mit a’
